Ha az évben egy alkalomra veszel csak öltönyt, akkor a Közgáz Gólyabál legyen az.
Nehéz sok okosat mondani az év legmenőbb egyetemi eseményéről. Mert ugyebár ott van nyáron az EFOTT, ami valóban a fiatalságnak szól, és több napig folyik a sör és üvölt a jó zene, de az igazság az, hogy valahol az is egy ugyanolyan fesztivál, mint bármelyik másik. A gólyabálok között egyértelműen a Corvinusé az etalon, mondom ezt úgy, hogy nem ilyen estélyeken töltöm minden hétvégémet, sőt akár a szememre is lehetne vetni, hogy nincs viszonyítási alapom. Nincs, de nem is kell igazából.
Tavaly már elámultunk azon, hogy mekkora királyság koktélruhás hölgyek és csokornyakkendős urak társaságában bulizni valamelyik népszerű magyar zenekar koncertjén egy óriási egyetem műemlék épületében. A feeling olyan, mint egy forró nyári napon, a Balaton partján szánkhoz emelt jéghideg kisfröccs által kiváltott eufória. Nem lehet megunni, mindig ugyanolyan király. Mondhatja az ember, hogy ez akkora buli, hogy elviselnénk akár minden hétvégén, de az igazat megvallva jó, hogy csak egyszer van az évben. A jó dolgokra ugyanis megéri várakozni. Olyan ez, mint a Karácsony.
Na de mielőtt még azt gondolnátok, hogy a Corvinuson azért késnek az ösztöndíjak, mert nekem utalták őket egy túlságosan ömlengős cikk megírásáért, inkább nézzük, mi is történt tegnap a Fővám térnél!
Delta Heavy
Voltak koncertek. Brains és Punnany természetesen tarolt, bár a tavalyi évvel ellentétben idén nagyobb hangsúlyt kaptak az elektronikus zenei produkciók(értsd: DJ-k). Illetve egy kvázi sztárnak minősülő külföldi fellépő a Delta Heavy személyében. No és persze retro party Anibal Cannibals-szel, Ámokfutókkal és Tibi bácsival. Ha valamibe bele kéne kötnöm (mert újságíró vagyok, nehogy már ne húzzam az orromat valamire!), akkor az a hangosítás. Természetes az épületet annak idején nem azért húzták fel eleink, hogy majd jól szóljon a Brains meg a techno, de attól még tény, hogy kábé nulla akusztikája van a tereknek, így a hang „össze-vissza” pattog a kemény falak között. Bár az igazat megvallva kevés emberrel találkoztam, akik akusztikailag problémásnak találta a produkciókat, és inkább sértődötten elvonult valamelyik sarokba duzzogni.
Voltak lányok. Csinosak.
Voltak srácok. Elegánsak, hódításra élesítve.
Volt Bál Szépe választás mindkét nem képviselői részére. Mi elfogultságunkra hivatkozva nem szavaztunk.
Voltak italok. Reggelre nem maradtak.
Volt szervezés. Vérprofi. Bizonyára az egyetemen valamiféle referencia meló lehet egy gólyabált összehozni, de itt tényleg minden pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett. A beengedésnél alig kellett várakozni, a pultoknál szinte egyből kaptad az italod, volt elég leülős hely a táncolásban és italozásban megfáradt vendégeknek, volt elég tánctér, különböző zenékkel, és ismét a hallgatók által készített menő dekoráció borította az összes folyosót. Volt japán sarok, képregény részleg no és persze Star Wars témájú helyszín is, élethűen megfestett Chewbaccával és ejakuláló rohamosztagossal. Nem, nem egy drogos tripemről beszélek, tényleg ilyenekkel találkozott az ember, miközben a kabátját ment beadni a ruhatárba.
Star Wars sarok Pandával
Szóval ismét bebizonyosodott, hogy a Közgáz Gólyabál piros betűs ünnep a naptárban, de hogy mennyire király volt, azt nem írom le még egyszer, tessék jövőre eljönni. Elvégre a Karácsonyt sem hagyhatja ki az ember, nem igaz?