„A dalokban igenis benne van, hogy mi történik ma Magyarországon” – interjú a Kiscsillag zenekar két „szócsövével”

Egy kellemes áprilisi estén (igen, tudjuk, október van, de kérdéseink szavatosságra még nem járt le) volt szerencsénk beszélgetni Akvárium-beli koncertjük előtt a Kiscsillag zenekarral. Pontosabban Lecsó és Lovasi András állta kérdéseink sortüzét. Az interjú úgymond interaktívan, különböző idősávokban zajlott, de ahogy Kowalsky énekli, valahogy összeállt a dolog, és nagyon sok érdekes témáról volt szerencsénk megtudni a fiúk véleményét. A szálat valahol a zenekar körüli komoly kérdéseknél vettük fel, érintettük a dalszövegek mélységét és magasságát míg az őszi akusztikus turnéval zártuk a beszélgetést.

Kezdjük egyből egy kicsit komolyabb témával! A Kiscsillag kezdetben hobbizenekarnak indult, saját bevallásotok szerint. Az indulás óta rettentő sok dolog változott a zenekar körül. Még mindig áll az a „hobbyzenekar” jelző?

Lecsó: Nem, abszolút nem. A Kispál feloszlása után megváltoztak a dolgok. Addig ugyebár Bandi energiáinak a nagy része arra a zenekarra irányult, nekem is megvolt a Pál Utcai Fiúk, és ez az egész dolog arról szólt, hogy itt kipróbálhattunk olyan dolgokat, amiket az anyazenekarainkkal nem. Mindkét zenekar volt már 20 éves, és voltak bizonyos elvárások. Mondok egy példát: az első lemezünk borítóján négy meztelen lány fekszik. Ezt sem a Kispállal, sem a PUF-fal nem lehetett volna megcsinálni, nem fért volna bele. Itt azért repkednek – mondjuk a zenekari buszban – az ötletek, mégsem mondtuk még soha semmire, hogy „ Na ez már nem fér bele, ezt már nem kéne!”.
A kérdésre visszatérve, amint említettem, a Kispál feloszlásával változott a helyzet, de ha jobban belegondolok, az utolsó 2-3 évben azért „bekeményedtek” a dolgok. A második lemez felé jött rá nagyjából mindenki, hogy ez nem a másik két zenekar „ellen van” és nem is egy második Kispál vagy PUF, hanem egy teljesen különálló zenekar, amelynek saját hangja van. Nyilván, azért vannak áthallások, hiszen ugyanazok az emberek zenélnek. Ekkor kellett eldöntenünk, hogy merre menjünk tovább. A maradék energiánkat akarjuk-e belefektetni. Ez hamarosan kiderült, hogy kevés lesz, így lépett kvázi főzenekarrá elő a Kiscsillag. Nekem még ott van a PUF, tehát nekem még balanszíroznom kell. Tulajdonképpen három dolog ossza fel az életemet: Kiscsillag, Pál Utcai Fiúk és a család. Persze mi látja meg ennek mindig a kárát? A család…

A Néniket a bácsikat! kapcsán megkaptátok, hogy nem reagáltok a jelenlegi, országban uralkodó helyzetre. Mennyire jogos ez a kritika? Egyáltalán feladata a zenekarnak, hogy az ország politikai vagy gazdasági helyzetéről írjon dalokat?

Lecsó: Nem feladata, de foglalkozik, és éppen ezért hülyeség amit írtak. Szerintem ezekben a dalokban igenis benne, hogy mi történik ma Magyarországon és a minket körülvevő világ. Illetve, mivel a dalszövegek 95%-át írja, legjobban az Andrást körülvevő világ. Ennél direktebben nem hiszem, hogy reagálni kellene. Véleményem szerint az nem feladata egy zenekarnak, hogy kiálljon egy politikai oldal mellett, soha sem bírtam a direkt politizálást. Talán nem ezt hiányolták, csak rosszul lett megfogalmazva az a cikk. Az viszont igaz, hogy ez inkább egy szórakozósabb lemez, ez egy könnyedebb album, tele iróniával. De mivel ez is a zenekar egyik oldala, nincs ezzel semmi probléma. Az is lehetséges, hogy a következő lemez sokkal mélyebb lesz, tele világfájdalommal. Azt persze nagyon fogják szeretni a kritikusok. (Nevet) Egyébként van egy csomó dal, ami már elkészült, de erre a lemezre direkt nem raktuk fel, mert a szövegük miatt nem lehetett volna ebbe a hangulatba beilleszteni.


Az új lemez Szerelem, jó című dalához meghirdettetek egy mókás karaoke versenyt. Honnan jött az ötlet? Mit lehetett ezen a pályázaton nyerni?

Lecsó: Az ötlet egyébként már elég régi. Az alapja szerintem onnan jött, hogy mikor megalakult a zenekar, akkor a Lovi még csak gitáros akart lenni. Mindenképpen egy énekesnőben gondolkodtunk, és eleinte kutakodtunk is, de nem találtunk olyat, akit mi szerettünk volna. Miközben alakultak jobban a dalok, kezdtünk rájönni, hogy ez inkább egy fiúzenekar. Ettől függetlenül a mai napig vannak a Lovinak olyan szövegei, amiket ő alapvetően nőnek ír. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan dala, vagy lemeze a zenekarnak, amelyen közbeműködik egy énekesnő. A lemez készítése közben felmerült valamelyik dalnál, hogy szerepeljen benne egy vendég. Ez végül nem jött ugyan össze, viszont innen származott egy ötlet, hogy a Szerelem, jó-hoz hirdessünk egy pályázatot. És hogy mit lehetett ezzel nyerni? A zenekar barátságát elsősorban! (Nevet) Ezen kívül a nemrégi budapesti koncerten a Parkban adhatta elő velünk a hölgy a dalt.

Ti ketten vagytok gyakorlatilag a zenekar arcai. A másik két tagot, Rezsőt és Ábelt nem zavarja, hogy sokan veletek azonosítják a zenekart?

Lecsó: Nem. A Rezső, ő emberileg egy nyugodtabb, visszafogottabb srác. Ő ilyen alkat, nem tolja magát előre. Hozzáteszem, hogy amikor megkérdezik, mindig kiderül, hogy van határozott véleménye mindenről. Riportok során például nagyon jókat szokott mondani. Abban igazad van, hogy mikor megkeresi valaki a zenekart, kihez mennek oda? A szócsőhöz, aki ugyebár a Lovi. Ha ő nincs kéznél, jön a második szócső, az vagyok én. Mert mi énekelünk, azt gondolja mindenki, hogy mi többet tudunk erről az egészről, pedig nem. Ábel, ő a legfiatalabb, ezért vannak dolgok, amikre nincs olyan rálátása, mint nekünk. Viszont ez neki óriási előnye is, mivel csomó dolgot másképp lát, kontrollként nagyon hasznos tud lenni. Illetve ő egy egészen más zenei szférából jön, neki a kisujjában van a szakma. Sokkal jobb zenész, mint mi hárman. Professzionális ember, aki bárhol, bármit meg tud csinálni a hangszerén, illetve sok más hangszeren is. Van egy saját zenekara, ahol énekes-gitáros. Ha kérdezik, természetesen neki is megvan a saját véleménye.

A Néniket a bácsiknak! lemezen bemutatkozott Ábel, mint dalszerző. A jövőben elképzelhető, hogy többet hallunk felőle?

Lecsó: Abszolút! Ebben a zenekarban ugyan Bandi „a zenei igazgató”, de egyáltalán nem diktatórikus alapon működik. Mindenki hozhat számot, sőt, mindenki inspirálva van, hogy hozzon sok ötletet. Mondok egy példát! Most csináljuk a következő lemezt. Levittem a próbára kb. 30 dalötletet. Ha mind a 30-ra azt mondták volna, hogy nem jó, az teljesen rendben lett volna. De meghallgattuk őket, és a többiek 3-ra azt mondták, hogy igen, ezzel lehet kezdeni valamit, ez izgalmas. Mindenkinek ugyanígy fel van dobva a labda. Azt is el kell mondani, hogy nincs köztünk olyan, hogy féltékenység. Talán azért is működik ilyen jól ez a zenekar, mert nem olyan emberek alkotják, akik magukat akarják előtérbe tolni, hanem azt nézik egy dal készítésénél, hogy mennyire áll jól a zenekarnak, mennyire működik. Így volt ez mikor az Ábel is hozott dalokat. Volt olyan, ami neki nagyon tetszett, de mi kiszórtuk. Nem volt belőle sértődés. Az Olajoshordó viszont mindenkinek tetszett. Egyébként, ha meghallgatjuk, ki is lóg kicsit a sorból. Lehet rajta hallani, hogy se a Bandi, se a Rezső, se én nem tudtunk volna ilyet soha írni. De nekünk bejött, és úgy gondoltuk, hogy ami nekünk bejön, az bejöhet a közönségünknek is.

Már hosszú évek óta a nyaratok folyamatos koncertezésből áll, gyakorlatilag fesztiválról fesztiválra mentek. Hogy lehet ezt bírni? Vannak túlélési tippjeitek?

Lecsó: Egy biztos: nyaralás, olyan nálunk egyáltalán nincsen. Idén például olyan, hogy 4 napig nem játszunk, olyan egyszer van egész nyáron. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy Bandi fellép a Csík zenekarral, a Budapest Bárral, nekem ott vannak a PUF koncertek, Ábel is játszik jó pár projectben.  Ahogy már említettem, ennek általában a család látja a kárát, így igyekszünk ezt ősszel, télen bepótolni.

És fizikailag ?

Lecsó: Néha kemény, az biztos. Nálunk a koncert szerves része a koncert utáni szórakozás, ami nem azt jelenti, hogy hülyére isszuk magunkat pálinkával, mert azt a másnapokat nem lehetne normálisan csinálni. De azért néha beleszaladunk dolgokba… Mind a Bandinak, mind nekem szoktak lenni olyan periódusaink a nyáron, mikor 10 nap alatt adunk 12-13 koncertet. Az kemény. Az egészséges az évközi „péntek-szombat koncert, hétközben próba”- menetrend. Nyáron ez turbó fokozatra kapcsol, oda kell figyelni, például arra, hogy elég vizet igyon az ember.


A zenekar legújabb videoklipje

Mi a véleményetek az úgynevezett MR2 zenekarokról? Igaz, hogy a Kiscsillagnak is sokat segített a Petőfi, de ti akkor már ismert zenészek voltatok, és dolgoztatok ezen jó pár évet… Nem kaptak ők túl könnyen ekkora figyelmet?

Lecsó: Ezt általánosságban nem lehet mondani. Inkább azt mondanám, hogy volt olyan zenekar vagy volt olyan sláger, amit nagyon sokat játszottak, és szerintem nagyon szar volt. Ez nyilván benne van egy ilyen műsorpolitikában, ilyen is becsúszhat. A baj inkább az, hogy egy ilyen rádió van. Nincs 2-3 másik olyan adó az országban, amelyik egészséges rockzenét játszik. Tegyük fel, hogy van egy metál zenekarod. Mit csinálhat egy ilyen zenekar, hogy egyről a kettőre tudjon jutni? Ki a franc játssza a dalaidat? Pedig abban a műfajban is vannak remek zenekarok. Én úgy gondolom, még az MR2 sem tud lenyomni az emberek torkán olyat, ami nekik nem kell. Úgyis koncerteken derülnek ki a fontos dolgok. Van sok olyan zenekar, amelyik megérdemelte, hogy felkapja a Petőfi. Ott meghallották az emberek, elmentek koncertre, ott látták, hogy az énekes tök magasra ugrik, szépen énekel, gitáros gitározik, megvették a lemezt, az is tetszett nekik, és mentek a következő koncertre. Szerintem ez az ideális. Az egyslágeres zenekarokról, meg úgyis kiderült, hogy nem bírják hosszú távon.

Ha már fesztivál-blog vagyunk, engedjetek meg egy szakmai kérdést: András, mennyire nehéz megtartani a Fishing On Orfű családias, alterfeszt imidzsét?

Lovasi András: A nézőszám korlátozott. Sohasem fogjuk azt nézőszámot elérni, amikor a tömeg viselkedésének törvényszerűségei miatt elkezd valami teljesen mássá átalakulni a fesztivál. Én nem szeretem azokat a fesztiválokat, ahol az emberek a reklámok és szögesdrótok között bukdácsolnak nagy tömegbe sűrűsödve. Az a cél, hogy ez ne egy ilyen fesztivál legyen. A tavalyi év volt az, amikor olyan emberek jöttek oda, akik kifejezetten ide járnak, vagy esetleg még egy másik hasonló helyre, mondjuk az Ördögkatlanra. Vannak ötleteink, hogyan lehetne tovább fejleszteni a fesztivált. Egyrészt a gasztronómia felé szeretnénk nyitni, illetve szerettünk volna csinálni egy teljes értékű vasárnapi napot, amelyen akusztikus koncertek és főleg alter színházak fellépései lettek volna műsoron, napközben gyerekprogramokkal. Ez utóbbi sajnos –szponzorok híján-  idén nem jött össze, de akik ott maradnak vasárnap, nem voltak programok hiányában így sem! A lenti parkolóban (tehát nem a fizetős részen) néhány levezető koncertet szerveztünk, amelyre a helyieket is természetesen szeretettel vártuk. Ilyesmi terveink vannak, illetve a szolgáltatások színvonalát szeretnénk továbbra is folyamatosan emelni jövőre is.

A nyár után is van élet, mik a terveitek a jövőre nézve?

Lecsó: Elkezdtük már írni az új számokat. Mivel mindig el vagyunk csúszva, igyekszünk előre dolgozni, amint befejeztük a legutóbbi lemezt, másnap már az új dalokon dolgoztunk. Idén is volt már több dalírós próbánk. Ilyenkor lemegyünk Pécsre, ott vagyunk 3-4 napig és dalokat fabrikálunk. Négy-öt dal már kezd alakulni. Ősszel is ezt szeretnénk folytatni, remélhetőleg akkorra kialakul a következő lemez magja. És ami nagyon fontos! Régi tervünk egy akusztikus turné. Ehhez speciális helyszínek kellenek, színháztermek, mozik, de szeretnénk az országban minél több helyre eljutni. Ezt már elkezdtük szervezni, illetve tervben van még egy erdélyi mini-turné is, szintén még őszre.

Köszönjük szépen!

A kérdéseket tolmácsolta: Csingász és boci29

Fotók: boci29

További képek és free like-ok a Facebookon, Twitteren, Instagramon!