Koncertnovella 2008/327
Elsuhan felettem egy madár
“…látom hogy elsuhan felettem egy madár / tátongó szívében szögesdrót / csőrében szalmaszál / magamat ringatom / míg ő landol egy almafán / az Isten kertjében / almabort inhalál…”
Egy szombat. Szép éjszaka, mert a Quimby az a zenekar, akik tisztességesen végigzenélnek egy bulit, mindegy milyen kedvük van éppen. De most úgy tűnik jó passzban vannak, s az IH is megtelt a húzósabb jegyárak ellenére. A közönség tinilányok, aranyifjak és idősebb jófejek. Vegyesen, vegyülve, összekoholva a fülledt, levegőtlen nagyteremben.
Egy koncert. Bizony nagyon jól összerakták, zúzással, sok ugrálással kezdődik, hogy a lassú költői sorokat már pihegve, közöses mormoljuk, mintha ima volna. Mindenki szeret mindenkit, együtt vagyunk. Elsuhan felettem egy madár. A hangerő a százas skálán százötven, de nagyon jól szól a cucc.
Egy terem. Mintha Afrikában lennék, ráadás szauna, összeizzadt massza a tömeg. A büfé kaotikus, egy sor vagy harminc, a pultig sem tudod meg. Sörhöz jutni kiváltság. A ruhatár előtt hosszú sor, a koncert végére iszonyat hosszú. Szerencsére jégkorongon szocializálódtam, ezért nincs nálam kabát és mínusz tízig nem is lesz.
“…jártam Nyugaton / déli legelőn / északi ugaron / sorstalan utakon / fejvesztve kutatom őt / nem tudom hol lakom…”
Quimby
Szeged, IH rendezvényközpont – 700 néző