Még edzettebb zenehallgatóknak is könnyen fejtörést okozhat a kérdés: hány svájci rockzenekart ismersz? Svájcról első bekkre ugyanis nem arra asszociálunk, hogy rock-nagyhatalom volna. De számoljunk csak, Béláim! Az ős prog-rocker Krokodil, a pszichedelikus The Shiver, Brainticket és Ertlif, az annakidején „majdnem híres” Krokus, a bluesos-őssztóner Toad, az oldszkúl thrash-death Celtic Frost, valamint a thrash Rush-jaként emlegetett Coroner. Ezt a díszes társaságot gyarapítja a berni Unhold.
Az együttes 1992 óta aktív, zenéjük a metal és a noise rock egyfajta hibridjeként írható körül, melyet a hardcore kiábrándult világképe és mélyen átérzett dühe színez egyénivé. Inspirációjuk forrásaiként olyan bandákat neveznek meg, mint a Neurosis, az Unsane, a Black Sabbath, a Helmet, vagy a Melvins. Harmadik, Gold Cut címet viselő lemezük idén szeptemberben jelent meg, melyet 2001-es Walking Blacwards és 2003-as Loess című korongjaik előztek meg. Korábban már előzenekarként játszottak a Sick of It All, a Crowbar, a Biohazard, valamint a Strife előtt.
A 2008-as, ötven percnyi hosszú hangzóanyag négy év terméseként született meg és kilenc tételt tartalmaz. Serge Morattel keverte, a csodás hangú Nadja Stoller pedig vendégénekesként tűnik fel az egyik számban. A kvartett a Gold Cut írását a Loess logikus folytatásaként kezdte el, a végeredmény a jól megírt daloknak köszönhetően azonban messze túlmutat azon. A korábbi munkásságuk és stílusuk által nyújtott lehetőségeket helyesen felmérve jó érzékkel tartottak egyensúlyt zenei törekvéseik és lehetőségeik között. Az új album pont ennek a jól felismert visszafogottságnak megfelelve lett erős és intenzív matéria, s bár egyelőre nem érte el a mestermű státuszt, kellemes perceket fog szerezni a műfaj híveinek.
Az Unhold jelenleg lemezbemutató közép- és kelet-európai koncertkörútján tartózkodik. Ennek keretében október 21-én a Filter Clubban bizonyítják majd be, hogyan is képzelik Svájcban az aranymetszést.
Előzenekarként a Hide and Seek, az Unheard Call, illetve az Unsent Letters lép majd fel.
Hát én a Krokust ismerem, sőt, láttam őket élőben is. Talán még LP is van tőlük. És abban az időben olyan híres NDK zenekarokat is láttam, mint a Phudis. Asszem jól írtam. Die Sonne kennt ihren Weg. Ezt még ma is el tudom énekelni.
De én egy vénember vagyok:)
kirke, öreg ember nem vén zokni.
egyszer majd írok az ndk úszónők alapította hárdkór szvingmetál bandákról is.