Tiësto @ Expo Center, Pécs (2008. 09. 12.)

Szóval, péntek délután indultunk el Dórival, az Örsnél felvettünk Matthew-t is, aki hozott jóféle 2005-ös ASOT CD-ket, megteremtve ezzel a hangulatot az úton. A gyors és fennakadás-mentes budapesti közlekedésnek köszönhetően laza 1 és negyed óra alatt el is értük az M6-os autópályát, onnantól tudtunk haladni is. Pécsre érve a szállás (Víg Apát Panzió) elfoglalása és némi vacsora után elindultunk a helyszínre. Eredetileg gyalog mentünk volna, de közben elkezdett szakadni az eső, így inkább az autót választottuk. A tiesto.hu-n levő térképen (google maps) hibásan volt a rendezvény helyszíne, és a GPS sem ismerte a házszámot, de egy épp arra járó rendőrautós segített nekünk. A hellyel szemben volt egy parkoló, ami sárban úszott és dugig volt, viszont továbbmenve találtunk egy nagy placcot az Expo területén, ahova lehetett parkolni. Viszont innen fél km-t kellett gyalogolnunk a zuhogó esőben, így vittünk esernyőt. Hiba volt. Az elővételes „jegy” (A4-es papírok) karszalagra váltása után (ami flottul ment) a bejáratnál mindenkitől elvették az esernyőjét és egy kupacra rakták őrizetlenül.

Beérve az arénába iszonyatos tömeg (3000 helyett 4500 ember… köszönjük!), forró levegő és 100% páratartalom fogadott. Tiësto menedzsere, DJ Le Blanc játszott épp, nagyjából érdektelen zenéket, bár azért volt néhány jó pillanat. Jobb oldalt elöl megtaláltuk a többieket, Infy, Mlaci, Tájmy, Maya, Rose, Barnabás, Puty… és a többiek. Túl sokáig nem bírtuk az embertelen körülményeket, és kimentünk Dórival a szélére az ablakokhoz, az egyik kuponvásárló hely mellé. Ott kicsivel több hely volt, viszont 150 kg-s félmeztelen gorillákat és a cicababáikat kellett hallgatnunk 5 percenként, ahogy szívják fel a csíkot, meg szipognak utána.

Tiësto kerek 1 órát késett a beígérthez képest, viszont innentől kezdett jó lenni a buli. Suburban Train-es kezdés, Tears From The Moon a folytatásban… éreztem hogy jó lesz ez! Nagyon sok jó zene ment, és tényleg „classic” szett volt, rengeteg számnál eszembe jutottak a régi idők, amikor még nem ért az országba a trance szele, és interneten, külföldi fórumokból értesültem az új megjelenésekről. Többek közt: Oakenfold – Southern Sun, Rank 1 – Airwave, The Quest – C Sharp, Midway – Monkey Forest, Midway – Inca… Teljesen magukkal ragadtak ezek a trackek. Zeneileg nagyon rendben volt Tiësto szettje!

Közben megszomjaztunk, vettünk kupont. Aztán megnéztük az árakat. Fél liter ásványvíz 2 kupon, vagyis 700 Ft. Gusztustalan, pofátlan húzás ennyit elkérni érte. Csodák csodájára a mosdókban (ahova egyébként nem voltak vészes sorbanállások) volt hidegvíz, úgyhogy – lehet megkövezni – párszor utánatöltöttem a flakont. Olyan 3 körül kezdett feloszlani a csürhe, folyamatosan szivárogtak kifelé az emberek – rengeteg oda nem illő arc volt. Tiësto utolsó fél órájára már be tudtunk menni a tánctérre újra, és bár túl sok hely még mindig nem volt, de legalább lehetett táncolni rendesen – a zenék még mindig szuperek voltak (Adagio For Strings, Silence…). Aztán amikor Tiësto 4-kor végzett, a tömeg nagy része pánikszerűen elhagyta a helyet, aminek mi nagyon örültünk. Kicsit olyan érzésem volt, mint mikor tavaly Armin után mindenki ugyanígy elhúzott a Palace-ból, és végre tudtam talákozni az ismerőseimmel, és normálisabb körülmények közt bulizhattunk.

4-től pedig következett a holland DJ- és producerduó, a First State (Ralhpie B és Sander Van Dien, szerzői albumuk a Time Frame). Nagyon megérte maradni! Egyszerűen tökéletes számokat játszottak. Hiába voltam már fáradt, végigtáncoltam a szettjüket. Játszották az Armin – Unforgivable c. számhoz (az Imagine albumról) írt remixüket is, az volt nagyjából a csúcspont nekem. Nagyon jól ki van találva az a zene, abszolút megmentette az eredetit. Sajnos Tiësto csúszása miatt 2 óra helyett csak 1 órát játszhattak, 5-kor kíméletlenül kikapcsolták a zenét, és a biztonságiak egyből elkezdtek kifelé terelgetni bennünket. Nem érdekelte őket, hogy a két holland srác lejött pacsizni, pár szót váltani, és autogrammokat osztogatni nekünk, rajongóknak… Kifelé menet természetesen az esernyő (amit ráadásul csak kölcsönbe kaptam) már nem volt sehol. Hosszan tartó, fájdalmas szenvedés során száradjon le mindkét keze annak, aki elvitte!
Szóval, szerintem itthon soha többet Tiesto, vagy majd sok év múlva. A First State miatt megérte elmenni, még így is hogy ilyen keveset toltak. Nagyon szimpatikus volt a két srác! Igazából zeneileg Tiesto is jó volt, nagyjából sikerült is feledni a balkáni körülményeket, de ez csak a jó zenének és a csürhe feloszlása utáni óráknak volt köszönhető. A szombat délutánom Dórival már nem tartozik szorosan ebbe a bejegyzésbe, így folyt. köv. itt.