9. ARC kiállítás – Boldogság

Na végre, mondtad, amikor megláttad az idei jelmondatot az @®©

rendezésében. Hát megtalálták végre a propaganda lényegét, hogy abban a jóság meg a
szeretet az első legfőbb motívum. Mert milyen negatív hozzáállás az,
hogy a szegényeket reprodukálják a nevezők, nem pedig az élet pozitív
történéseit megmutatni, azt erősíteni, hogy igenis, élni jó, hogy…
Kíváncsi vagy. A házfalak közt megbúvó aprócska műteremlakásokban, most
vajon mire készülnek aprócska, de annál nagyobb reményű művészeink!?
Itt van most ez a téma, amit igen sok oldalról meg lehet közelíteni,
annyi, de annyi fantázia van benn, hogy kikerülni is lehetetlen.

Geszti végre (vagy a stáb…) végre gondolkodni kezdett, mintha rájöttek volna, hogy most vagy eltemetődik ezzel az évvel az egész plakátkiállítósdi, vagy felfut még egyet és onnantól lassan hagyománnyá lehet, mert benne van, még benne lehet… Bár tavaly azt mondtad, ennyi, ezt már buktátok srácok, erre már nem kíváncsi az a magát sznob intelligensnek mondott réteg, pedig, ha ők nem nézik meg akkor senki sem, túl szűk az a réteg akit érdekel, szóval, most még lehetne egy esélyt adni…

És nem lenne rossz, ha magát a rendezvényt egy kicsit szervezné is valaki, mert az évek folyamán azt vetted észre, hogy kaotikus, meg, hogy profitorientált, attól, hogy többször hallottad a támogatók névsorát, mint az alkotókról bármit is, akár egy mondatot, vagy velük pár szót. Ilyenkor hol marad vajon a művészet iránti érdeklődés egy rendezvény lebonyolítója részéről?

Mindegy. Megnézed még egyszer. Drukkolsz is.

A Gyerek Arcba pedig még neveznél is, ha még csak olyan magas lennél…

3 thoughts on “9. ARC kiállítás – Boldogság

  1. és az, hogy minden hármasban (vagyis 6) már ott bújik a reklám? engem ez bosszantott a legjobban. mert az első arcokban még a sor végén találtad, s vagy megnéztem, vagy nem. de itt akaratlanul is az arcodba van tolva. a plakátok készítőinek viszont respekt. egyik-másik zseniális.

  2. DEMOKRATIKUS CHARTHATALOMMAL a MAGYAR NEMZET ELLEN!

    Áldás és béke mindannyijónkra.
    Újrafújták a demokratikus chartát. Jó hír, hogy nincsenek köztük magyarok!
    Amúgy az elmúlt hetek tömeghisztéria keltésében olyan piti ügynökökkel játszatják a főbb szerepeket, akik „imamalommal” is képtelenek
    magyar szavak mondatokba fűzésére, ellenben héberül írják a jelentésüket.
    Az egykori kommunista gyűjtőpárt oszlásnak indult hullái úgy akarják kitáncoltatni a vallatólámpák fénycsóvája mögül a cionista
    vérrontó vérontókat, hogy ÁT „keresztelik” tömeggyilkosaink jól működő érdekszövetségeit és retkes klubjait.
    Politikus skizofrénjeink örökös névváltoztatásaikkal ilyetén igyekeznek a komposztálóban felül maradni, hogy nekünk továbbra is az aranyfogaikkal
    lerágott kukoricacsumájukat vethessék eledelül és kéjhabagérként…
    Ez meg főként a MAGUNKFAJTÁNAK izgatott cicibibe, minekután jó hatvan éve csak lófarokkal basztatnak.

    Azt, hogy most ősszel már megint a MOSZAD aljas pribékjei és felbújtottjai piszkálják a NAP NÉPÉNEK tűrés pálcáját, EVIDENS.
    1989-ben sem volt ez másképpen, amikor rózsás csókok helyett a rózsadombi paktum mutánsai születtek a színlelt nemzeti
    orgazmushoz, amit rendszerváltásnak adtak be orálisan, ugyanezen demokratikus „DROGDÍLEREK!”.
    Úgyhogy immunitásunk már-már határtalan!
    Most már vígan ki is röhöghetjük őket mert párttagjaik úgy kacsintgatnak rémületükben, mint cigány lopta szemaforok a méhtelep
    sarkában.
    Púposkodnak. Tömörülnek. Vonulnak. Már nem csak melegben, mert…
    …mert úgy kell időre, egy-kettőre kisikálniuk atilláinkból, bocskaijainkból, díszmagyarjainkból a vérfoltokat, hogy az össznépi EUfóriában
    makulátlanul (feledtetve a 30 ezer milliárdos állami adósságot!) tudjanak továbbra is PORT HINTENI.
    De, ha tánc, akkor legyen tánc! – s két elcsalt választás között még egy viccet is súgjunk hatalmas füleikbe:

    „Brüsszelben tárgyalnak az úniós tagállamok a cionisták által eladósított Magyarország sorsáról.
    A tárgyalás közben jelentkezik a magyar hazafi, hogy szólni kíván.
    – Én csak azt akarom mondani, hogy amikor hadoszlopaink megállították a tatár hordát a Kárpát-medencében,
    az éjszaka leple alatt ellopták a közelben tartózkodó felmentő seregek német, olasz, spanyol, francia, osztrák és
    „izmaelita” éllovas katonái a gyermekeinket, lovainkat és az aranyainkat.

    A többi ország EU képviselői nem is igazán értik, hogy, hogy kerül ez a téma ide.
    Kérdi is az elnök, hogy szeretné-e a magyar, ha a hozzászólását jegyzőkönyvbe vennék e?!
    -Áh, nem kell. Csak úgy mondtam. Kikivánkozott belőlem…

    A tárgyalás folytatódik.
    Megint szólni kíván a magyar:
    – Én csak azt akarom mondani, hogy amikor hadoszlopaink megállították a tatár hordát a Kárpát-medencében,
    az éjszaka leple alatt ellopták a közelben tartózkodó felmentő seregek német, olasz, spanyol, francia, osztrák és
    „izmaelita” éllovas katonái a gyermekeinket, lovainkat és az aranyainkat.

    Megint kérdik, hogy jegyzőkönyvbe akarja- e vetetni? Mondja:
    -Nem kell. Csak kötelességemnek éreztem megemlíteni…

    tárgyalás szintúgy folytatódik, a magyar ismételten szólásra kér engedélyt:
    – Én csak azt akarom mondani, hogy amikor hadoszlopaink megállították a tatár hordát a Kárpát-medencében,
    az éjszaka leple alatt ellopták a közelben tartózkodó felmentő seregek német, olasz, spanyol, francia, osztrák és
    „izmaelita” éllovas katonái a gyermekeinket, lovainkat és az aranyainkat.

    A német, az olasz, a spanyol, a francia, az osztrák és az izmaelita küldöttek tobzódva fakadnak ki mindnyájan:
    -…de hiszen, akkor mi ott sem voltunk!!!

    Mire a magyar:
    – Na, ezt vegyék jegyzőkönyvbe…

Comments are closed.