eltelt egy hét, kissé megkésett a beszámoló, de nem megengedhető, hogy egy ilyen éjszaka nyom nélkül múljon el.
május 17e volt és szombat. ezen a napon rendezte meg a szépművészeti múzeum a saját éjszakáját, melyhez apropót a medici tárlat zárulása adta.
varázslatosra sikerült, találkoztam egyiptomi főpappal, csevegtem kentaurral, az alkimistától megkaptam elixírjét és betekinthettem a holland képtárba úgy, ahogy még soha.
a jegy mellé a pénztárban nyomozói feladat is jár, azzal kezdünk. a siker az ujjászületés titkának felfedésével kecsegtet, ezért mindenképpen érdemes belevágni!
az egyiptomi gyűjteménynél indul utunk, a démon megtalálása nekünk csak harmadszorra sikerül. a főpap türelmesen végighallgatja mondandónkat, kiejtésünkön nem borzad el, helyette megtapsol minket és megfejtést súg fülbe.
felszállunk a mélyből, apolloval találkozunk, lépcsőket számolunk, képeket nézegetünk, megint lépcsőket számolunk, hogy végül betérjünk egy ajtón, ami mögött – a lap szerint – egy karcsú és izmos férfi hívogat. de mégsem ez a férfi köti le figyelmünket, hanem a padon üldögélő mosolygó kékszemű. nagyon kékszemű és nagyon mosolyog. integet is, beszélgetésbe elegyedik, nekem pedig csak ekkor tűnik fel, hogy nem egyszerűen egy barátságos látogatóval van dolgom, hanem egy kentaurral. szőrős lábbal, patákkal. ő ül a padon és barátkozik az arrajárókkal.
még három kérdés és tudjuk a kódot, irány az alkimista műhelye, ide nekünk a titkot!
úgy tűnik nincs nyitva a boltocska, de belülről hangokat hallunk, bezörgetünk. a segéd kidugja fejét, elmondatja velünk a kódot, majd megkérdi mesterét, hajlandó-e fogadni bennünket.
bebocsáttatást nyerünk, megismerkedünk magával az alkimistával. hosszadalmas és szórakoztató beszélgetésbe bonyolódunk vele annak kapcsán, hogy a tudás és jóság elixírje mellé megpróbálunk még kialkudni egy adag szépség és fiatalság csodalöttyöt is, sajnos eredménytelenül. magam nevében megpróbálkoztam még a cserével is, mondván, hogy a jóság egy részét elcserélném rájuk – épp csak annyit, hogy gonosznak azért ne legyek mondható -, de nincs alku, tudás van jósággal, slussz! ezzel kellett beérnünk.
talán az elixír hatására, tudásvágytól hajtva, meg egy kis izgalomban reménykedve csatlakozunk a féktelen vágyak és folyékony kenyér, avagy testi örömök határok nélkül? a holland aranykor hívságai tabuk nélkül (holland képtár) című tárlatvezetéshez. vezetőnk Kovács Beáta Nóra.
nehéz erről a vezetésről írni bármit is anélkül, hogy túlzásokra ragadtatnám magam. másfél óra magával ragadó lendület, tömény érdekesség. vezetőnk stílusa ellenállhatatlan, olyan tempóban mesél, hogy azt várom 5 perc múlva levegőért fog kapkodni, de nem. megtudtam, hogy mire figyeljek a képeken, hogy semmi nem azt jelenti amit és azt is, hogy volt festő, aki egész életében csak sajtokat festett. csendéleteket sajtokkal.
Kovács Beáta Nóra – a tárlatvezető neve mégegyszer. ha valakinek lehetősége lenne rá, hogy meghallgassa ki ne hagyja!
elkapjuk még a reneszánsz csarnokban a divattörténeti előadás végét, én pedig megint sajnálom, hogy osztódásra képtelen vagyok.
megnézzük még a medici kiállítást, de mire a végére érünk fáradt vagyok. nem kicsit.
sétálunk át a hősök terén, melyen egy kisebb csoport óriás mécseseket ereget az ég felé. illik az estéhez annak zárásaként a hold felé tartó lebegő, égő hőlégzacskók képe.