Vannak koncertek, amire vár az ember, nagyon vár, de aztán mégsem
ihletik meg különösebben, az átélt „élményekből” lehetetlen
koncertnovellát, hát még verset írni. Mert gépek azért nem vagyunk. Ez
sajnos akkor is igaz, ha igazán jó bandák és tehetséges zenészek pár
napon belül kétszer is csurig töltik a JATE Klubbot.
Elfogódottságom a Besh o droM zenekar irányában közismert, úgy délkeleti módra, koncertjeikre lerángatom az egész pereputtyom, sőt rángatni sem kell őket, jönnek maguktól. De az utóbbi bulikon egyre több új arc volt a színpadon, most éppen három. Tény, hogy a basszus gitárhoz és a fúvósokhoz is képzett, jazzt megjárt, és jól játszó zenészek ugrottak be, de zenekarvezető (prímás) nélkül nem banda a banda. Néha a két vendég szaxis láthatóan zavarban volt, egymást keresve, te öreg, mit is játszunk most éppen?
Tanulság: a káoszban is nagyon ott kell lenni.
Péterfy Bori számomra csalódás. Közelébe sem jöhet a korábbi alternatív díváknak, „szőkeségével” messze elmarad Méhes Mariettától, énekhangja igen szűk lehetőségeket enged. Tövisházi Ambrus, a szaki, futószalagon gyártja a slágergyanús számokat. Hogy mi köze mindezeknek a címbeli Cseh Tamás dalhoz? Az Ópium című sláger bevezető dallama enyhén hajaz a harmincöt évvel ezelőtti dalra, és nagyon a szövegben sem erőltették meg magukat, mondván, „nincsen más, csak az ördög”. Ez bizony így igaz. A helyzetet, mármint számomra, megmentették az Underground Dívák, jó hogy léteznek ezek a kórista csajok, és azért számomra, mert rajtam kívül láthatóan mindenki prímán érezte magát. S valahol ez a lényeg, én meg majd csak túlteszem magam az egészen.
Besh o droM, Péterfy Bori & Love Band
JATE Klub, 300-400 néző