2006.
július 22-23.
Thealter – Szeged
Oleg Zsukovszkij – Perovics Zoltán: Danyiil
Hamsz pojekt – JATE Klub
Teatr
A: Exultet – Széchenyi tér
A
szombat nem úgy alakult, ahogyan elterveztem, csak Olegre tudtam szakítani
időt, s mint később kiderült, lemaradtam három tűrhető előadásról, köztük Lajkó
Félixről is. Ez van.
„A világ onnantól kezdett létezni, amint magamba engedtem.
És legyen akár a rend nélkül, de mégiscsak létezik! Aztán kezdtem rendbe tenni
a világot, és akkor megjelent a művészet. És csak ekkor értettem meg az igazi
különbséget a nap és a kakastaréj között. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy az
egy és ugyanaz.”
(Danyiil Harmsz)
Zsukovszkij
színháza mindig játékkal, bohóckodással mulatja az időt, ebből most nem is
csináltak titkot, a vendégeket két bohóc fogadta, s produkáltak mintegy húsz
perc őrületet. Oleg a egy vízszintes, Peró egy függőleges zsinór fogságában
adta elő gegjeit. Sajnos a lendület elfogyott, az egész kényszeressé vált, a
befejezés kínosan hosszú volt. Közben valahol elveszett a nap is és a
kakastaréj is.
Vasárnap a zsűri
mindenképpen jól akart búcsúzni, kiosztott egy nagy rakás díjat, senkit
sem bántott, csak dicsért. Tette ezt úgy, hogy az elmúlt évek leggyengébb
Thealterét láttuk. Nem bántom őket, biztosan jól érezték magukat. Én személy
szerint úgy éreztem, családom kidobott néhány ezer forintot feleslegesen,
feledhető előadásokra. És visszasírtam Jeles Andrást, aki tavaly a hibátlannak
hitt előadásban is talált javítani valót.
Este
a Széchenyi téren a Teatr A lengyel csoport tüzeskedett, és ha nem akartak
volna minden áron színészek és táncosok is lenni, akkor nem lett volna gond.
Mert látványnak jó volt. Akik bírták, átvonultak a Piros Úszóházra, hogy a
Tisza felett búcsúzzanak a fesztiváltól. Csak remélem, hogy ha túl lesznek a
mámoros napokon, a fesztivál szervezői átértékelik ezt az ideit. A közönség
részéről is elfogadható játszóhelyekre, kevesebb, de színvonalasabb előadásokat
hoznak majd.
HELLÓKA