Kicsit lemaradva, de itt az első két napi beszámoló is. Mind a Cipő, mind a Quimby nappal fenntartásaink voltak, érdeklődésünk erősen mérsékelt volt, ennek megfelelően csökkentett létszámmal voltunk jelen a Sziget mínuszos napjain, és erősen valószínűsíthető, hogy igazán jól megint a 2/3 járt, akik szerdán frissen és még pormentes tüdővel vetették bele magukat a szigeti éjszakába.
Kezdjünk Cipővel, mint ahogy a Sziget is vele kezdett. Mielőtt darabjaira szedném a koncertet több dolgot szeretnék előrebocsátani: Cipő emberileg messzemenően szimpatikus nekem, függetlenül attól, hogy a Republic zenéjét unalmasnak találom-e, vagy sem; a koncert közönsége nagyszerű volt, spontán és őszinte, az igazán megható pillanatok nekik köszönhetők.
És, hogy mi történt a színpadon? Zenélt rengeteget a Republic Sipos F. Tamással, az, hogy a koncert nagyrészt unalmasra és laposra sikeredett nekik köszönhető. Unalom, fásultság, ezt láttam az arcokon, emlékezés, személyesség, ne adj isten meghatódottság egy pillanatra sem volt. Sipos F. feszélyezett volt, az egyetlen Micimackó alatt merte magát kicsit elengedni, azt is csak azért – gondolom -, mert annak a dalnak nem sok köze volt Cipőhöz. Pénzcsinálás, ez a mai Republic. Szerintem nem kellene erőltetni.
Az emlékkoncert ritka őszinte pillanata volt Müller Péter Sziámi fellépése, aki Cipő utolsó, házi minőségben rögzített dalát hozta magával.
Egy szám erejéig színpadra lépett Tóth Zoli is, természetesen egyedül. Egy szám, „de hamar vége lett”, mondta, majd a közönség tapsától, gyere vissza Zoli, itt lenne a helyed kiáltásaitól kísérve lement. Őszinte bánat volt az arcán.
Az emlékezés legkínosabb pillanatait egy beszéd miatt éltük át. Kisvárda önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott Cipőnek, melyet a polgármester át is adott lányainak. Ebből az alkalomból hangzott el a beszéd, amilyet utoljára úttörőkoromban hallottam. A felépítés, az üres frázisok, a hanghordozás, minden stimmelt. A kevesebb több lett volna, sokkal több.
Mint a felvezetésben is említettem, a felemás színpadi produkció ellenére a közönség végig jól teljesített, általuk a koncert elérte valós célját, az emlékezést Cipőre.
A koncertet Bródy zárta, a fellépők közös éneklése után egy utolsó dallal, majd kis tanácstalanság érződött mindenkin, hiszen 11 után voltunk pár perccel, de minden lezáratlan volt, a közönség várt volna még valamit. De a csendrendelet nagy úr, a büntetések súlyosak, így aztán Boross Csaba egy köszönjük, hogy itt voltatok, sziasztok mondattal, meg egy rövid integetéssel elköszönt, majd indult az oszlató zene és vége. Indult mindenki haza.
Másnap Csodaországba indultunk, de pár, a hőségben erősen leharcoltnak tűnt mutatványoson kívül semmi csodásat nem láttunk. Különösen a beszélő gombák hiányoztak, ha valaki találkozott volna velük, akkor azonnal írja meg, merre kellett volna keresnünk!
Mivel olvasóink is jelezték, hogy a Quimby napon fellépő Firewatertől jó kis produkció várható, ezért ellátogattunk a nagyszínpad felé, ahol mérsékelt létszámú tömeget hergelt épp az énekes. Világosban sosem könnyű koncertet adni, nagyon oda kell tennie magát a zenekarnak, hogy feledje az ember a verőfényt (volt már akinek ez sikerült), de ha a napvilág még 40 fokos hőséggel is kombinálva van, akkor a helyzet gyakorlatilag reménytelen. És ez alól nincs kivétel. Sajnos.
A Csodaország napon nem csak a Quimby ígért bulit, hanem a Muzsikás is, akik a negyedik tízest ünnepelték a Világzenein. Késéssel indítottak, de ez nem volt baj, legalább megtelt a tér és a domboldal. A nyenyerés kezdés jó ötlet volt, nagyon jól mutatott a színpadon a tekerőlantosok hosszú sora.
Sajnos nem volt időnk megvárni, hogy elinduljon a buli, ezért csak remélni tudjuk, hogy a végére mindenki táncra perdült. Várjuk az ezt megerősítő, vagy épp cáfoló kommenteket!
Muzsikás után visszatértünk a Quimbyhez. Tény, ami tény, rég nem tapasztalt energiával indult a koncert. Szeretjük érezni mikor a zene mindent elsöprő áradat formájában jön le a színpadról. Ennek az energiának köszönhető, hogy az első órában nem léptünk le a koncertről. De aztán igen. Másnap annyi jutott vissza hozzánk, hogy ‘ez is csak egy Quimby koncert volt’, ami alapján úgy tűnt, hogy nem sok mindenről maradtunk le. Persze volt látvány, a mutatványosok a színpadra is felmentek, volt labdázás, voltak kilőtt színes papírok, sőt volt Alice is, csak Csodaország nem volt. Meg beszélő gombák.
Rengeteg kép FB oldalunkon, jöhetnek a like-ok!