Már jó ideje ismert tény, hogy a Depeche Mode májusban sokadszorra is tiszteletét teszi hazánkban, nevezetesen a Puskás Ferenc Stadionban május 21-én. Korunk egyik legjelentősebb popzenekaráról van szó, a manapság oly divatos szintipop koronázott királyairól. Nem ők azok, akik feltalálták ezt a stílust, de hogy se előttük, se utánuk nem volt, aki hasonló minőséget tudott volna kihozni az egyébként elég kétdimenziós irányzatból, az biztos. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért érdekes 3 középkorúnak is csak némi jóindulattal nevezhető úr sokadik koncertje, miért képesek Dave Gahanék mindig, minden körülmények között megtölteni az aktuális helyszínt, legyen az az Aréna vagy a Népstadion. És hogy miért éppen most jutott eszünkbe foglalkozni a május koncerttel? Nos, mert nem szeretnénk, ha bárki is lemaradna, ugyanis kétség ismét nem férhet hozzá. telt ház lesz.Cikkünkben igyekszünk elkerülni a rogyásig ismert kliséket és közhelyeket, és a jövőbe tekintünk, ami egy 33(!) éves banda tekintetében nem kis merészség.
Akit a DM története érdekel, a kezdeti szárnypróbálgatások, Dave majdnem aranylövése LA.-ben, a Songs Of Faith And Devotion merész irányváltása, az Alan Widerrel felálló zenekar vagy éppen a frontember 2009-es betegségének részletei, annak ajánljuk az internet csodálatos világát, a számtalan Deepche Mode biográfia egyikét, esetleg pár régebbi Wan2 lapszámot. A srácok (urak) már annyit jártak nálunk, hogy a magyar sajtó gyakorlatilag mindent megírt róluk, minden közelítésből bemutatták az egész jelenséget, amelyért annyira oda vannak a mai napig Kelet-Európában. Már számtalanszor feltették -nálunk sokkal okosabb emberek- a kérdést, vajon mitől olyan népszerű hazánkban a Depeche Mode, hogy szinte elképzelhetetlen turné budapesti állomás nélkül? Általában a sokat citált híres magyar depresszió és pesszimizmus, illetve az országra jellemző lemaradottság szokott lenni a magyarázat (azért azt ne mondja nekem senki, hogy hazánkba az elmúlt 30 évben folyamatosan érkezett meg a 80-as évek zenei hulláma).
Valószínűleg arra is feleslegese karaktereket pazarolnunk, hogy bemutassuk, miért is olyan nagyszerű zenekar a DM, ezt egyrészről keveseknek kell külön elmagyarázni, ők meg valószínűleg nem is lesznek ott május 21-én a Puskásban. Inkább vizsgáljuk azt, mitől lesz érdekes ez a három fickó 2013-ban, mit tudnak így az ötödik X felett, amit senki más.
Először is a Depeche Mode olyanra volt képest az elmúlt 10 évben, amire nagyon kevesen a popzenében (szinte senki): tisztességgel megöregedni. Számtalan olyan zenekart ismerünk, akik már őszülő (vagy éppen vércikin festett) hajjal/taréjjal/szakállal képtelenek elhagyni azt az imidzset amivel sok-sok évvel ezelőtt népszerűvé váltak, és gyakorlatilag minden haknit elvállalnak, hogy a színpadon tartsák saját magukat. Emellé pedig páran még veszik a fáradtságot, hogy készítsenek néha új lemezeket, amiknek már nem hogy izzadtság szaguk van, hanem annál sokkal rosszabb. Persze nem állíthatjuk, hogy a DM az elmúlt években is aranyat szart a nap 24 órájában, de érdekes módon nálunk a gyengébb produkciókra sem szoktunk legyinteni, hogy „ezek minek erőlködnek még”, inkább örülünk, hogy még nem ülnek Dave-ék a dollármillióikon, hanem továbbra is dolgoznak, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.
Igazán érthetetlen módon ugyanúgy vállalható volt a 19 éves, bőrmellényes Gahan szájából a New Life vagy a Just Can’t Get Enough mint az 51 éves, szintén bőrmellényes Gahan bácsiéból. A Depeche Mode úgy szervezi minden turnéját, hogy egyensúlyba legyenek az újabb dalok és régi slágerek, így elkerülve a nosztalgia hakni, és az erőltetett frissességhez görcsösen ragaszkodás csapdáit. Egy valamit viszont ők sem tudtak elkerülni mostanában: a középszerű lemezeket.
Ezeknek legeklatánsabb példáját a legutóbbi, 2009-es Sounds Of The Universe szolgáltatta. Ezt az albumot gyakorlatilag minden fórum, minden magazin és minden épeszű rajongó a zenekar leggyengébb produkciójának produkálta, mégsem utálta úgy igazán senki. Miért? Azért mert egyrészről néha még fel-felvillant valami a Gahan-Gore-Fletcher trió zsenijéből, másrészről pedig így is gyakorlatilag simán jók voltak ezzel a lemezzel az akkori felhozatal középmezőnyébe. És itt nem azt kell elsődlegesen nézni, hogy mit keres egy DM a középmezőnyben, hanem azt, hogy ott van abban a mezőnyben már 33 éve, és ne legyen kétségünk ott lesz még hosszú évekig.
Abban szinte biztosan lehetünk, hogy az előzőnél gyengébb lemezt nem fog készíteni a zenekar, így hát –főleg a budapesti turnédátum tudatában- fokozott kíváncsisággal, már-már izgalommal várhatjuk az új anyagot, amiről már hallhattunk is pár dalt.
És, hogy mit tudunk a tizenharmadik Depeche Mode sorlemezről? Íme, összeszedtük az eddig napvilágot látott információkat:
üA lemez címe Delta Machine lesz
üMárcius 25-én jelenik meg
üA producer az a Ben Hillier volt, aki az előző két lemezen (Sounds Of The Universe, Playing The Angel) is dolgozott a zenekarral
üAz új albumon 13 dal lesz, a deluxe kiadáson még 4 bónusz
üA tracklist:
- Welcome To My World
- Angel
- Heaven
- Secret to the End
- My Little Universe
- Slow
- Broken
- The Child Inside
- Soft Touch/Raw Nerve
- Should Be Higher
- Alone
- Soothe My Soul
- Goodbye
+ - Long Time Lie
- Happens All the Time
- Always
- All That’s Mine
üEddig 3 dalt lehetett meghallgatni a neten, ezek: Heaven, Angel, All That’s Mine
És amit tudunk a budapesti koncertről:
üMi tuti ott leszünk!
Depeche Mode (UK)
2013. május 21.
Puskás Ferenc Stadion
Jegyek: 9900, 12900, 15900 és 18900 HUF (a kiemelt állójegy már elfogyott)
További részletek a Livenation oldalán.