Nehéz beszámolót írni egy napról, ha a lehetséges négy eseményből kettőt teljes egészében, egyet pedig nagyrészt kihagyott a tudósító. Vagy írhatnám úgy is, hogy egyetlen programot nézett meg, azt viszont teljes egészében, míg Ákosba épp csak belehallgatott.
Egy biztos, a hajtás után rövid beszámoló következik.
A másik mínuszos naphoz egyszerűen nem volt kedvem. Csík a könyökömön jön ki, a csapból is ők folynak, és Kovács Katira kíváncsi lettem volna, de csak miatta nem volt kedvem végig állni az estét. Így állt elő az a helyzet, ami évek óta nem, kihagytam egy Sziget napot.
A nulladik napra nem a metál és nem Ákos, hanem egy színház miatt mentem. Új helyszínen, a Porondszínházban mutatta be a Magyar Teátrumi Társaság és a Békéscsabai Jókai Színház La Mancha lovagját.
A cirkuszi sátraknak különös, misztikus hangulatuk van, a Porondszínház pedig egy cirkuszi sátorban kapott helyet. Ez a színdarab pedig igazán megtalálta helyét ezen a helyszínen. Nem írhatom, hogy lenyűgözött a szereplők ellenállhatatlan játéka, mert ez nem lenne igaz. Lenyűgözött viszont a rendezés ezer ötlete, a mód, amint a teret és eszközöket használták. Ez egy olyan előadás volt, ahol az artisták nem erőltetetten, néha oda nem illően voltak jelen, hanem a produkció szerves részét képezték. Nekem a zenei kíséret is nagyon bejött és a színészek között volt pár igen jó hangú művész.
Teljesen megérdemelten tapsolta állva a közönség a művészeket az előadás végén. Ez az előadás Szigethez méltó hangulatot teremtett.
A nulladik napi metált teljesen elkerültem, olyannyira, hogy gyakorlatilag el is felejtettem, így arról beszámolót ne várjon senki.
Írok inkább Ákosról.
Ákos jött, és bevette a Szigetet, leigázta lakóit. Nem értem sikerének titkát, nekem túl steril a pasi, de nem lehet nem észrevennem, hogy a többség megőrül érte. Férfiak, nők, gyerekek, mindenki. Igen, megint voltak komplett családok rajongói szerelésben és igen, megint ott voltak a sikítozó férfiak az első sorban.
Ákost nézve mindig az az érzésem, hogy produkciójában minden ki van mérve, méghozzá patikamérlegen, nagy pontossággal, tudományos módon. Nem állítom, hogy mindig ugyanaz a recept, az egyes turnékra mindig van valami újítás, de ha egyszer összeállt a recept, akkor attól eltérés nincs.
Amit nem lehet elhallgatni, amire ki kell térnem az a hangzás. Hihetetlenül jól szólt Ákos. Hihetetlenül jól! Magyar fellépőtől ilyet még nem hallottam, sőt külfölditől is csak ritkán. És ami még Ákos javára írandó, hogy soha nem hagy hiányérzetet közönségében. A gondosan kitalált recept alapján kivitelezett koncert minden fogyasztójának garantálja a jóllakottság érzését.
A képekért látogasd meg FB oldalunkat! És ha már ott vagy, akkor szeresd is!