Tokajból hazaérkezve –de legalább tisztább fejjel- lerójuk tartozásunkat, és a 2012-es Hegyalja Fesztivál további részének (második,harmadik és negyedik nap) eseményeiről is beszámoljunk. A késésért (pont mint a másfél órával később érkező MÁV vonatok esetében)szíves megértéseteket kérjük, a felelősséget természetesen hárítjuk, a Furmint tehet mindenről! A tovább után olyan ütős bandákkal találkozhattok, mint a Kowalsky meg a Vega, a HétköznaPI CSAlódások, vagy éppen a megunhatatlan Danko Jones!
A csütörtöki napot a Paulay Borház már-már rutinszerűnek mondható meglátogatása, és egy isteni, kiflibe töltött, majonézes-sajtos gyros elfogyasztása után délután 5-kor nyitottuk meg a Ganxta Zolee és a Kartel koncertjével nyitottuk. Én a magam részéről nagyon bírom őket, persze csak visszafogott mértékben, de nagyon szórakoztatóak tudnak lenni. De valahogy ami tökéletesen működött a VOLT-on, az itt döcögött. Ennek a fő oka a csekély számú nézőközönség lehetett az oka, illetve az, hogy Big Daddy-ék még arra sem vették a fáradtságot, hogy a számok közötti átvezető szövegeket megvariálják a soproni bulihoz képest. Ez azért ciki.
Nem is vártuk (ültük) végig a dolgot, inkább elmentünk a Civil Utcába, ahol izgalmas teszteket tölthettünk ki olyan témákban, mint szabad szoftverek, Tokaj és környéke, alkoholizmus, folyóvizeink védelme és párkapcsolatok. Miután felmarkoltuk a hasznos ajándékokat, melyeket a tökéletesen kitöltött feladatlapok fejében vágtak hozzánk, visszasétáltunk a Pepsi Nagyszínpadhoz, ahol a PICSA táncoltatta meg azokat a Punkokat, akik valami csoda folytán betarhálták magukat a fesztiválra. Legutóbb pont egy éve, ugyanitt voltam a zenekar buliján, egy évben egyszer azt kell, hogy mondjam, bőségesen elég az élmény.
Ezután viszont következett a nap legjobban várt bulija, a Kowalsky meg a Vega Big Band Special feat. FankaDeli show! Nos, azt kell hogy mondjam, a produkció címe izgalmasabb, mint maga a buli volt. Természetesen az unalmas jelzőt nem használnám, mert Kowáék nem igazán tudnak langyos koncertet produkálni. Sokkal találóbb szó a csalódás. A Big Band nem tudom miben merült ki, ugyan az a brigád volt a színpadon, akik mondjuk a tavalyi Illegál Fesztiválon szórakoztatták a nagyérdeműt. A FankaDelivel készített két közös számból az egyik jól sikerült, a másik nem annyira. Ő elég furán hatott egy olyan színpadon, ahol szeretetről és elfogadásról szólt a szövegek 100%-a, viszont még mindig nem tudtam lemondani teljesen róla: véleményem szerint nagyon tehetséges ember, és ezen az estén igazán szimpatikus volt. Csak hát tudjuk, hogy amúgy milyen témákkal dolgozik az év másik 364 napján…
A csalódást keltő Big Band show után muszáj volt vételeznem még némi italt, mielőtt átnyargaltunk Everlast „bulijára”. Mivel a két, talán legérdekesebbnek ígérkező bulit sikerült egy időpontra pakolnia a szervezőknek (megjegyzem, nyilván nem jókedvükben tették), így előre megállapodtunk, hogy fél-távnál átmegyünk a Danko Jones zúzására. Na most a fél-távból a kezdés után 3 szám lett, míg végül a második szám végén vettük a kalapunkat. Megmondom őszintén: nem vagyok vérmes Everlast fan, de a fesztivál előtt hallgatgattam dalait a neten, és mindenre számítottam, csak arra nem ami a színpadon történt. Kijött egy 60 év körüli bácsi és egy 16 éves baseball sapkás srác, és két dobozgitáron elkezdtek „tábortüzezni”. A helyzet az, hogy ez a produkció még a Furmint klubban is furán hatott volna, nem, hogy egy olyan Nagyszínpadon, amit mondjuk nem egész 24 óra múlva a Biohazard bontott le. Egy szó mint száz: még a narkolepsziás hirtelen mély álomba zuhanás előtt otthagytuk a srácokat. Mondjuk sajnáltam a dolgot, mert a végén csak elnyomták az Emberek Tábortűz című örökbecsűjét…
Aki végigállta: eltolták végül ezt a számot Everlast papáék?
Dankóék műsorát össze se lehetett hasonlítani az előzővel. Egy nyilvánvalóan zseniálisan őrült, idióta frontember, aki a világ bármely szegletében kenyérre keni a közönséget 2 perc alatt. Mocskos rockzene a faszább fajtából, a dalok között vicces átvezető szövegek, és jó pár, másnapra begörcsölő nyak a sok fejrázástól. Egy szó, mint száz: eddig a legjobb ’Hegy koncert.
Vagy Everlast koncerten vannak
Ezt követően borzasztó események következtek: lecsapott a brutális vihar. Bemenekültünk az Axe PartyArénába, ahova annyi ember préselődött be, mint még soha. Persze nem a jó zene volt az ok… Főleg, hogy szinte azonnal elrohantak a DJ-k a backstage-be, így a közönség a Scooter örökbecsű töp-töp-töp-töröröp-töp-töp „című” dalával szórakoztatta magát, mígnem a biztonságiak mindenkit kedvesen kirugdostak az esőbe. A vihar miatt a Parov Stelar Band is késéssel kezdett, mi pedig addigra visszakeveredtünk a Partyarénába, ahol éppen Bárány Attila keverte a zenét. Eleinte csak röhögni mentünk, de mivel igen sok (liter) bort sikerült elfogyasztani a nap folyamán, a röhögésből szeletelés és dörgölőzés lett, mígnem azon kaptuk magunkat, hogy már egy órája ropjuk, tehát nagyjából kimaradtunk az egész Parov Stelarból. Wetpaint és Boci29 azonban eljutottak oda, és jelentésük szerint baromi jó kis buli volt… Nos, én elhiszem nekik!
Ti pedig azt higgyétek el nekem, hogy hamarosan jövünk a maradék két nap beszámolójával, az összes nap fényképeivel, illetve a szokásos nagyértékelőkkel!