Borsodi bohémok

Nem egyszerű SzobaSzigetre bejutni, résen kell lenni, Facebookon időben lájkolni és még mailt is küldeni, szóval melós a dolog, ráadásul szerencse is kell hozzá. De néha Fortuna segít, így jutottunk be abba a VIII. kerületi lakásba, ahol kedden este 7 és 9 között a Bohemian Betyars háborította a csendet.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezért mentem a koncertre, mert már ismertem és szerettem a Betyárokat. Vidróczki, Angyal Bandi, Sobri Jóska, vagy Rózsa Sándor persze megvan, de ebben a bandában egyik sem zenél. Ezek a betyárok borsodiak, közelebbről miskolciak, de a VIII. kerületi helyszínre mégis a tér másik oldalán lévő albérletükből érkeztek.

Harmadik emelet, a lift nem megy, az ajtó előtt a folyosón a dohányzók sorfala. Vételezünk vizet, a gyalog, vagy sofőrrel érkezőket sör és bor is várta, fogunk egy-egy párnát és megkeressük helyünket. Egy SzobaSzigeten, ha az ember nem tud már  valami ülésre rendeltetett bútoron helyet foglalni, akkor nem árt, ha a földön ülve úgy helyezkedik, hogy legalább a hátát meg tudja támasztani. A szerencsések még lábukat is tudják mozgatni anélkül, hogy megrúgnák szomszédjukat. A második szám után azért elhangzik az ügyrendi felszólítás, hogy a földön kuporgók vagy húzódjanak közelebb a zenekarhoz, vagy hagyjanak egy kis ösvényt szabadon, ahol a folyosón ácsorgók előre juthatnak! Naná, hogy mindenki húzódott, a fiúk láthatóan nem haraptak és senki nem akarta, hogy elé üljenek. Mi csak tartottuk a háttámasztós pozíciót, na ja, kérem, helyezkedni tudni kell!

A Bohemian Betyars vidám és lendületes zenét játszik, amit nem könnyű ülve, egy lakáshoz illő hangerővel előadni, de nekik azért sikerült. Indításként elhangzott az egyetlen angol nyelven írt számuk, jöttek a Gogol Bordello dalok és egy Péterfy Bori feldolgozás, majd a saját számok tömött sorban.
A szövegekből és pár dal címéből – mint a Hegedű, bor, pálinka – ítélve a számok létrehozásában, az alkotási folyamatban fontos szerepe van az alkoholnak. Szerencsére a SzobaSzigeten profin működött a szobaszerviz, így a fiúk torka egyszer sem száradt ki.
Elképzelésem szerint egy pálinkás este után születhetett a Banderas című nóta, aminek teljes, de nem lemezborító barát címe a következő: Antonio Banderas kockahasa izzadozik a sivatagban, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a fiúknak nem sikerült épkézláb indokot találniuk arra, hogy miért is épp Banderas kockahasát éneklik meg, de az általam elképzelt pálinkák legalább kis mentséget adhatnak.

Az Egyedül maradtam című nóta is egy üveg bor, na meg egy szép lány okán készült, aki otthagyta a dal szerzőjét az említett nedű társaságában egy padon. A szakítás és az alkohol szülték a dalt, a koncertek közönsége pedig örök hálával gondol a lányra, ki nélkül ez a szám nem létezne.

A közönség nevetett, beszólt, tapsolt és kiabált, de nem táncolt, pedig a fiúk mindent megtettek. Verték a lábak a ritmust, de igazán nem volt hely arra, hogy valaki felpattanva komoly táncba kezdjen. Mert a Bohemian Betyars zenéjére kis helyen nem lehet táncolni, ez nem az a zene, amire csak szelíden ringatja magát az ember. Mindenki, akinek a lábában maradt a ritmus kitáncolhatja majd magát a Szigeten, augusztus 14-én az Open Air Stage előtt ahol a hangerőt sem kell majd visszavenni.

Akinek még mindig nem lenne világos, hogy mire számíthat a Betyáros koncerteken, annak egy rövid idézet az együttes FB oldaláról: A hangulatot a maguk módján őrült zenekartagok mellett a lendületes, pörgős számok szokták garantálni, a tombolók a zenekar tagjaival egyetemben rendszerint az árokban ébrednek reggel. Végezetül, ha lenne két kívánságunk az aranyhaltól, akkor az egy ki nem fogyó pálinkáshordó, és egy mindenre táncoló, enyhén ittas közönség lenne.”

További képek Facebook oldalunkon! Klikkelj és szeress minket!