FALSra HANGolva

lehet-e még quimby koncertről beszámolót írni önismétlés nélkül? esetemben a válasz egyértelműen nem, mégis újra és újra megpróbálom, elkövetem ilyen témájú bejegyzésemet.

újra, mint most is.
mert február végén mi mással lehetne a farsangot búcsúztatni, mint egy jó kis falshang bulival, ezúttal a dűrer-kertben?

az első hír a koncertről a honlapról származott, vagy a hírlevélből? nem is tudom. az biztos, hogy mi már akkor kajtattuk a jegyeket, mikor a dűrerék maguk még semmit nem tudtak a koncertről. aztán alakult a helyzet, zenét már ígértek a 27ei estére, csak még azt nem tudták biztosan, hogy kik is fogják szolgáltatni. úgy tűnt nem tökéletes az információ áramlásuk, vagy legalábbis a telefonon keresztül felvilágosítást adó ember egyik értekezletre sincs meghívva.

a helyzet tisztázódása után a jegyek pillanatok alatt elfogytak, mint az már hagyomány, quimby koncert csak a leggyorsabbaknak!

az este pop ivánnal és pocsék hangosítással megtámogatott mesebeli hangzűrzavarral indult és csík zenekarral, meg az ő táncházukkal ért véget. közben pedig quimby.
mikor Líviuszt megláttam megijedtem, mi lesz itt?!? aztán Tibcsi megnyugtatott, az egész csak farsang, a porszívó ügynököt meg igazán felismerhettem volna még akkor is ha nem rakétás dobozok, hanem mindenféle kongák veszik körül.

fantasztikusan éreztem magam, köszönet érte a zenekarnak, de a dűrer-kertet nem a koncertjeiért fogom kedvelni (ennyi mászkálást és ekkora alapzajt quimby koncerten én még nem tapasztaltam, a hangosítást, úgy is mint HANGOSítás, pedig inkább hagyjuk), sokkal inkább azért a kis szobáért ott balra, amibe elég csak beülni, barátságosan fogadni az érkezőket és már adott is minden pár jó beszélgetéshez.
és még a ‘szekrények’ is barátságosak. határozottak, de barátságosak.

ifjú koromban nem egész 3 percnyire, pontosan egy saroknyira laktam a kerttől, de akkor ott még pártfőiskola működött romkocsma helyett. nem voltak koncertek, alkoholt sem mértek, belépés is csak rossz öltönyben és kockafejjel volt. semmi szocreál, csak a valóság.
most valahogy sokkal vidámabbnak tűnik az épület.