punks not dead (szgt3)

az milyen, amikor a legjobban várt koncertet a tömegen kívül, mondhatni szeparálva, nézed végig, egy széken állva?

szégyen.

de így legalább láttam a színpadot, mert ha a rockerek magasak, akkor a punkok egészen az egekig nőttek.

URH-val próbáltam alapozni az estére, de nem ment. talán a rettentő párás meleg, talán a por, talán a fáradtság volt az oka, de nem találtam a hangulatot. márpedig ha valami nincs meg, akkor azt én keresem egy darabig, majd feladom. na ezt tettem tegnap is. ami nem megy, azt nem kell erőltetni, tartja a bölcs mondás.

étellel, itallal csúsztattam az időt, majd bedumáltam magam a szeparéba – mire nem jó az ember kora és tisztességes kinézete? – és pirul ugyan az orcám, de a sex pistols nekem onnan volt meg. a székről.

két szám között borzadva bámultam a tömeget, míg a szem ellátott csak fejek, kezek, fejek, kezek, fejek, kezek. senkit nem tartott otthon a vihar szele, a narancssárga riasztás. meg is értem, milyen punk lenne az, akit kis szél bármitől is visszatart?

be kell vallanom, sokkal több tarajosra számítottam. meg sokkal több pistols pólóra is. de nem. póló ügyben idén maiden kiütéssel győzött, bár a vasárnapi tankcsapda még meg fog próbálkozni a trónfosztással, ebben biztos vagyok. a tarajok pedig konszolidálódtak, a szeparéban például egyetlen egy sem volt belőlük. nem is értem, miért.

a koncert minden percét élvezem, a szék időnként szűknek, kicsinek bizonyul és néha csak az utolsó pillanatban sikerült visszaszereznem egyensúlyomat.

a banda 22:58-kor még újabb ráadásba kezd, 23:01, sőt több is és semmi. mármint a hanggal semmi. semmi nem szabályoz, semmi nem tilt, szerencsére.

aztán már csak tánc volt. tánc, hajnali n5ig. de csak mert 5 előtt nem sokkal vonatom érkezett a hármas vágányra.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

rövidebb, de alakul mikor olvastam szerzőtársam bejegyzését a környező országok idén esedékes fesztiváli felhozataláról, akkor erőteljesen elgondolkoztam azon állítás igazságán, hogy ausztria nem, hogy nincs messze, de egyenesen a szomszédunk, nickelsdorf pedig igazán c...
Pisztolyhősök Sosem voltam egy igazi Sex Pistols rajongó, de mondhatni kötelező érvénnyel meg kellett, hogy nézem, mit produkálnak a vén majmok több mint harminc évvel az után, hogy leraktak egy igen jelentős mérföldkövet a saját stílusukon belül. Nem voltak tú...
Környékbeli kitekintés A világzenei színpad szombati műsorából három társulatot ajánlok mindenki figyelmébe. Közülük ketten mondhatni a szomszédból érkeznek hozzánk, a harmadik előadó pedig a kicsit távolabbi Örményország szülötte. Délután öt órakor Picasso Gyermekei vesz...