Miért szeretjük ezt a fesztivált? Mert a Szigethez képest családias hangulatú, a szó legszorosabb értelmében. A helyszín méretéből fakadóan könnyen bejárható, mégis van, hogy 20 ezer látogató tombol együtt, tehát a sokszínűség is adott. A közvetlenség még a celebekre is átsugárzik, ezért fordulhat elő, hogy néha olyan arcok bukkannak fel a jónép között, mint Csollány Szilveszter, továbbá nem kizárt, hogy az – egyébként a nap nagy részében csak hidegvízzel rendelkező – fürdőnél a sorban állva az a nagy darab ember előtted tényleg Ganxsta Zolee.
Itt még az antiszociálisabb egyedeknek is sikerül 30-40 új arcot felfedezni, még ha rövid időre is. Együtt iszol az ismerősöd ismerőseinek ismerőseivel, a fekvőhelyed közelében álló sátrakból az egyikben egykori óvodai társad lakik – ez természetesen leghamarabb a 2. napon derül ki -, míg egy másikban egy jó barátod, akiről nem tudtad, hogy jön, és valamiért mégis pont melléd veri le a sátrát, miközben a helyi étkezési lehetőségeket teszteled.
A hangulat már a nulladik napon a tetőfokára hágott, mikor a meghívott DJ berakta a hivatalos környezetben eddig még nem hallott underground egyetemista slágert, a Terézanyut. Ilyenkor történik meg az, hogy másfél óra tömény pörgés után is úgy gondolod, hogy ideje visszamenni a táncparkettre.
Egy napra rá gyanútlanul sétálsz egy nagy placc közepén, amikor egy női kéz hátulról átölel. Azt várnád, hogy egy jó ismerősöd az, aki meg akart viccelni, de nem: amint a fesztivállány eléd perdül, realizálod, hogy még soha életedben nem láttad.
(A fesztivállány tudományos definícióját egyik szomszédunk osztotta meg velem az első este folyamán: alacsony, kedves arcú, nagy mellű. Mit mondjak, találó.)
Döbbenten állsz, miközben pár kedves szót intéz hozzád, majd továbbindul a szép – és valljuk be, csöppet ittas – hölgy.
Óriási ötlet volt délutánra berakni a stand-up comedy egy-egy nevesebb művelőjét. A Red Lounge előtt tömött sorok álltak, a bejutottak pedig összehúzták magukat, hogy még azért beférjenek párszázan. „Nagyszínpad, nagyszínpad” – skandálta egy szép(?)emlékű Uhrin Benedek koncertet idézően a nézősereg, remélhetőleg hasonló eredménnyel, mint az említett öregúr esetében.
Személy szerint Kiss Ádámot láttam, és mivel TV-t nem nagyon nézek, újdonságként hatott tirpák humora, telitalálat. Arról nem is beszélve, hogy ő még életkorban is passzolt, „találkozunk Belga-koncerten” kiáltással búcsúzott. Úgy is lett, valószínűleg a négy nap egyik legemlékezetesebb koncertjét adták a rapper fiúk. Már az is elég groteszk volt, mikor a Dalriadáról távozó gótikamónikák hada szembetalálta magát az oda igyekvő hatalmas tömeggel, nem is jutott be mindenki, aki szeretett volna.
A pihenésben is sok örömet találhatsz Sopronban, kedvenc helyünkön például levegő helyett vízipipa-füsttel fújtak szappanbuborékot kreatív fiatalok, gyönyörű látvány volt, szétpukkanása után pedig a vaníliaillat kényeztette a fesztivál alatt igencsak mellőzni készerült érzékszervünket.
Tessék, ilyen élményeket hagytál ki. Merülj el a bűntudatban! És még nincs vége, ma 30Y, Clawfinger, The Offspring, Zagar, Superbutt…
Hát… tényleg felejthetetlen lehet. De azért bűntudatom nincsen, lesz még erre is lehetőség, egy év múlva. 😛
Blacky te nagyon vágod mi folyik a volton! Remélem jövőre is a sátor társam leszel,és megoszthatom veled illuminált álmaimat a tenger-húslevesről.