Beszámoló: Metalchamp 2008. 1. döntő

Felemás érzésekkel érkeztem a magyarországi Metalchamp döntő első fordulójára. A hétágra sütő nap azt sugározta, hogy irány a természet, az én természetem azonban mazochista módon a 7 órás metálmaraton mellett tette le a voksát. A végeredmény? Kellemes bezsongás, amiért a folyamatosan ingerelt hallóreceptorok és az elfogyasztott fröccsmennyiség a felelős.

A zenei inputot tíz rock- és metálbanda szolgáltatta, a beharangozónak megfelelően. A stíluskavalkád eleinte remekül hatott rám, bár a show közepére az erre az alkalomra nyitott partíció megtelt, és további helyet kellett felszabadítanom. Konkrétan bepunnyadtam és besokalltam délután 5 magasságára. A Napokon zenészeinek elcsípett beszélgetése alapján nem szerencsés elsőként fellépni vasárnap 14:00 órakor, de én úgy vélem, az sem szerencsés, ha a közönség egy kicsit megcsömörlik. Bízom benne, hogy a nálam ezerszer edzettebb zsűri tagjait a holtpont eltérő időben érte, és ezért a pártatlanság többé-kevésbé megmaradt.

A fellépőkhöz fűződő kapcsolatomról csak annyit, hogy korábban csak a Vastrabanttól és a the PFL-től ismertem pár nótát. Akit pedig itt ismertem meg, azokról első percben eldöntöttem, hogy mennyire szimpatikusak, és csak egyetlen esetben módosítottam utólag ezt a prekoncepciómat.

Becslésem szerint mintegy száz fő lehetett a hajón kezdéskor, amely létszám felét a bandák adták. A közönség menetközbeni viszonylagos cserélődése csak az est vége felé eredményezett egy erős 150 fős tömeget.

A bandák színpadi rutinjáról csak annyit, hogy kevés esetben éreztem úgy, hogy a nem a közönség van megcélozva az nótákkal, vagy túlságosan teátrális szereplést láthatunk.
Most pedig röviden-hosszabban a együttesekről, ahogy én megéltem.

A menetet a Napokon nyitotta, számomra remek, kiforrott hangzással, könnyed lightos rockkal. Fuvola, konga, kísértett. A B. Spears feldolgozás csipáztam. Ha egy zenekarral kellene járnom, akkor ezt az izgalmas, kívánatos, érett nőt választanám (egyébként ABC tehetségkutató elsők).

Kiabátor nyers lendülettel. Erős és jó basszus, ügyes, kötelező zenei fogásokkal. Hiányzott az átvezetés, csak bambán bámultunk két szám között. De vonzó szűzlányok. És ígérem, felhagyok ezekkel a hülye metaforákkal.

Everlong. Először éreztem a mély hangok dübörgését a mellkasomban, először éreztem azt, hogy ez egy rockkoncert. Jó énekhang, energikus zene. Egy fél fekete pont, amiért az énekes elfelejtette a szöveget. Nem mintha engem zavart volna, de egy tehetségkutatón ez kicsit luxusnak tűnt. A Backstreet Boys feldolgozás tetszett.

Vastrabant. Becsináltam. Jókat röhögtem. Két dicsérő értékű szóval: bulimetál, metálopera. Egy „kis”emberbe reinkarnálódott Pavarotti énekelt nekünk magyarul. Átölelő, körbefolyó orgánum. A nap Barry White-ja. Sex Pistols feldolgozás, Óvjad már meg. (Valaki fejtse már meg nekem, hogy a honlapjuk szerint már csak hárman vannak, a színpadon azonban Lucianoval négyen. Ő az ex-énekes volt?)

Csúszás miatt a szünet elmaradt.

Dystopia. Számomra vegytiszta metál, néhol speed ill. trash érzéssel. Az oly „trendi” stílusötvözések nélkül is rendkívül üt. A Sting feldolgozás abszolút meggyőző. Azonban egy kicsit megjátszottnak éreztem a színpadi mozgást, a pimaszoson is túlcsorduló magabiztossággal (szintén ABC tehetségkutató elsők).

Face Melters. Nekem itt kezdődött a mélypont. Azt kell mondjam, és a megsértés minden szándéka nélkül, hogy nem tetszett. Kicsit progresszív, talán experimental. Azt írtam fel magamnak, hogy tapsmetál és (gyerünk) „mindenki!”. A zongora nem hallatszott ki, és az ének nem jött be.

the pfl. Megfogyatkoztak, pont a héten lettek egy gitárossal kevesebben. Talán ezért éreztem kevésnek őket a múltkorihoz képest? Most úgy éreztem, hogy egy amerikai tini punkrock csapat ugrál a színpadon. Reméljük a Bad Religion koncertre javulnak (vagy én szedem magam össze).

Pigs Might Fly. Kilábalóban a mélypontról. A nap első hardcore bandája. Elsőre nem tetszett, lehet, hogy a váltás maitt, de aztán fasza kis modern hc kerekedett, dob „szólóval”, misztikus hangzású gitárjátékkal spékelve, indián rikoltásokkal felrázva. Ami rossz volt, hogy viszonylag keveset szólt hozzánk az énekes, a fellépés felét a dobos felé fordulva töltötte.

Monkey Cave. És a folytatás is hc, de az előző után ezt már kevésnek éreztem. Az énekesnek kmhiánya volt, nem az energikusságot, dinamikát láttam a fel-alá vonulásban. Megújításra érett már a honlap, a vendégkönyvet pedig szerencsétlen spamekkel teli. Tessék összeszedni magatokat! 🙂

AWS. Tinisokadalom. Az átlagéletkor 16, az énekes konkrétan 14 állítólag. 2 gitár, szinti, minden játszik. Énekesből azonban nehogy duplázzatok, mert így is tetterős és lelkesedéssel átitatott az egész. Hihetetlen lendület, de túlzásba vitt színészkedés a színpadon térdepléssel. A szülők csápolnak, a rajongó kiscsajok szétfolynak. Szép és méltó zárása az első napnak.

Ami maradt: kimagasló napi győztesek a Kiabátor és a Dystopia, és a következő döntő május 25-én, ugyanakkor, ugyanott.