Elöljáróban

Szerda éjjel, csütörtök hajnalban fél kettő magasságára sikerült magammal elhitetni, hogy nyugodtan eldőlhetek, mert melóügyben nagyon semmit nem tudok már magammal kezdeni: jöjjön, aminek jönnie kell, azaz kicsi tente, majd vonatolás és buláj.

Aztán rájöttem, hogy hétfőtől nem jutott időm egy fontos emilt megírni és elküldeni – igaz, nem munkával kapcsolatos, hanem privát, de azért gyorsan írtam egy bocsánatkérő SMS-t. A címzett egyelőre nem válaszolt, így simán lehet, hogy anyámat.

Az ideúton – ajtó mellett ülvén – kénytelen-kelletlen fültanúivá avanzsáltunk a peronon kommersz hip hop remixeket üvöltető tinédzserek, illetve a következő kocsiban ordítva nótázó műegyetemisták szórakozásának.

Elébbi műfaj egyáltalán nem idegen tőlem, s bár inkább azokat az artistákat kedvelem, akik munkássága alapján elé nyugodt szívvel biggyeszthető megkülönböztető jelzőként az „absztrakt” szócska, de sejthető, hogy a fesztiválon is a vasárnap estét várom a leginkább. Mi több, utóbbiról szólva, a mulatás, gajdolás sem okoz gondot általában. Most viszont egy idő után azon vettem észre magam, hogy összeszorított foggal mantrázom: „Atomot nekik! Atomot nekik! Atomot nekik!”.

Mi történhetett? Fogjuk a kialvatlanságra. A másik lehetőséggel, a korommal, a múló idővel és az ezek okozta változással nem szívesen foglalkoznék ehelyütt.

Ezek után az első napi szállásadónőnk – ma reggel költöznünk kellett, mert túl későn foglaltunk szobát és nem találtunk már olyat, amit négy napra tudtunk volna kivenni, sem Zamárdiban, sem Szántódon – közölte, hogy másnap reggel fél 9-kor viszlát. Majd megláttam a tetőtérre, azaz az alvóhelyünkre vezető lépcsőt.

 Ekkor eldöntöttem, hogy a kora reggeli kelés hagyján, de aznap este mindenképpen józanul kell hazaérnem.

A fesztiválon viszont kárpótoltak mindenért, nem tudok nem kellemes élményről beszámolni, akár a helyszínről, akár a koncertekről legyen szó. Erre viszont holnapig várnotok kell, mert nyolckor zár a netes kamion és nem szeretném összecsapni, még ha „csak” szubjektív blogbejegyzés is és nem húdekomoly cikk zenei szaklapban.

Szal jó munkához idő kell, türelem rózsát terem, gyöngyöt a disznók elé, ilyenek.

Ööö… …lehet, hogy az utolsó szólásmondás nem passzol a sorba;P?