falshang

sokan voltunk szombaton este a gödörben. nagyon sokan, nagyon jól, csak a távozáskor a ruhatár előtt kedvetlenedett el a tömeg, de erről majd később. jegyek – természetesen, elvégre quimby koncertről van szó – jó előre elfogytak.

mi a tejbüféből, a fiúk a fonogram díjátadóról érkeztek (azért az szép, hogy ákosé lett az év hazai rock albuma díj. ákosé …… hm.) és 10kor a húrok közé csaptak. ajjajjaj! ők csaptak, a tömeg meg táncolt, ugrált, pogózott, fütyült és sikított, énekelt, üvöltött, őrjöngött. be kell valljam töredelmesen, ez a koncert olyan volt, hogy nem előre nyomakodtam, hanem pár szám után kicsit hátrébb, szélre, több hely és több levegő után vágyakozva. sikerült megtalálni a tökéletes helyet még a tömegben, de már levegőhöz jutva. már amennyi levegő van a gödörben egy-egy jobb koncert alkalmával.
másfél óra zene, tánc, ének, másfél óra önfeledtség. kész szerencse, hogy itt a víz a fejünk felett és nem alattunk volt, mert bár az a38on is volt őrjöngés legutóbb – azt nem írtam meg, szánom, bánom – de az mégis kismiska volt a gödörbélihez képest. a hangosítás pocsék mivolta csak az első pillanatokban zavart, utána megszoktam(?), nem érdekelt. bár így utólag egy kérdés, nem is annyira mellékesen: van egyáltalán az országban olyan ember aki meg tudna csinálni egy nem, nem tökéletes, csak _jó_ hangosítást?

a ráadásra a színpadra került pár roma a következő produkcióból (szilvási gipsy folk band), beszálltak, improvizáltak, varázsoltak.

várom a következő quimbyt.

pár szó azért a gödörről, pontosabban a ruhatárról. fél2 felé akartunk távozni, másik kocsma után nézni, amihez feltétlenül szükségünk volt kabátjainkra, kint üvöltöttek a farkasok, nem tűnt jó ötletnek egy szál ingben távozni. több mint fél órát ácsorogtunk békéssen több száz sorstársunkkal együtt és néztük a lányokat – hárman voltak, plusz két pasi, akik csak dísznek, és esetleges pofozógépnek voltak ott, tömeg feldühödés esetére – amint nem találják a kabátokat, amint más cuccokat hoznak ki, mindezt lassan, nem kapkodva. türelmetlenkedő, értetlenkedő kérdésekre többször elhangzott, hogy 1500 kabát lett beadva, ennyiből nem könnyű megtalálni egyet-egyet. azt, hogy a számok akkor mire vannak, meg egyáltalán, nem sikerült választ kapni. fél óra után – ezalatt az idő alatt kb 10!, azaz tíz!!! ember kapta meg kabátjait – nyugalmam kezdett dühre váltani. beljebb és előrébb nyomakodtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odakiáltottam az egyik lánynak: figyelj! ne haragudj, de nekem 2kor le kell váltanom a babysittert! és kidugtam kezemet a tömegmasszából, ő elvette belőle a jegyeket és két perc múlva hozta a kabátokat. elnézést mindenkitől, de nem bírtam tovább! azt, hogy mi lett azokkal a kabátokkal amelyek jegyeit már eleve a kezében tartotta, mielőtt elvette volna az enyémeket, nem lehet tudni, mivel visszatérve csak nekünk hozott göncöket. három kabát helyett négyet. a pluszt visszaszolgáltattuk, további sorsáról nem tudunk.
összefoglalva: ha már kérnek pénzt a ruhatárért akkor talán annak működését is kellene biztosítani. ha ingyen lenne akkor is. vagy ne legyen ruhatár. vagy ne rendezzenek koncertet +20 fok alatti éjszakai hőmérséklet esetén. vagy bármi. de a jelenlegi helyzet _minősíthetetlen_!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Jól áll neki a halál – Florance + The Machine koncertvélemény... A második napon Sziget időszámítás szerint még mindig csak a nulladik napon járunk, leginkább a Florance-ra voltam a kíváncsi, de azért benéztem Salah Sue-ra és a Quimby-be is belehallgattam. Viszonylagosan későn az esti headliner-erekre értem ki, rá...
családi produkció nehéz ügy egy Edda koncerthez ajánlót írni, még akkor is, ha nem is olyan rég az ajánló írója egy aránylag jó produkciót látott tőlük. mert, hát ott van Attis, akit mai, illetve (jó) pár éve kialakult állapotában bizony nehéz szeretni. meg, ugye. ott...
Ez az élet, Babolcsai néni! tartottam az egésztől, aggódtam előre, hogy mi lesz, de a szívem kivitt a Parkba aug. 19-én a P.Mobil koncertre. féltem az öregedő Schustertől, hogy elviszi a koncertet egy olyan irányba, egy olyan erősen magyarkodós irányba, amitől én erősen idegenk...