!dela dap

a címadóról kicsit később.

az első két napon folyamatosan az volt az érzésem, hogy kevesebben vagyunk mint szoktunk. első napon korosztályom hiánya volt nagyon feltűnő. a másodikon alakult már a dolog, a harmadikra pedig volt minden. tömeg és korosztály is.
csak a homokot nem tudom megszokni. jövőre jobb lenne valami más.

szóval !dela dap. az egyetlen koncert a harmadik napon, melyen sikerült megjelennem. (ez az otthon már leírt rézangyalokkal természetesen apró összefüggésben van)

őrületesen jó zenét szolgáltattak. hihetetlen volt a hangulat, a padló mozgott a lábam alatt, egy pillanatra sem volt megállás. tánc, tánc, éneklés, taps, tánc, tánc, tánc. a két lány jó, de nekem a gitárral felszerelt úr tetszett a legjobban. szeretem ha valakinek az arcán ennyire látszik, hogy élvezi az egészet. nem akarok igazságtalan lenni, a színpadon mindenki élvezte a koncertet. az előttük lévőkről pedig nem is beszélve!

a sátor hátsó sarkában, egyészen pontosan a sarokban állt egy cigány ember. ő nem táncolt, nem énekelt, nem tapsolt. elgondolkodó arccal nézte az örjöngő tömeget, akik között csak elvétve volt roma.
figyelt.

dela pajit – a program szerint ezt az albumot mutatták be. megveszem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Romana helyett ismét Zsuzska (DZs) barátnőmmel estünk ki végre valahogy este kilenc órára a szigetre, hogy aztán a tegnapi törzshely-sörpadon ott találjuk ismét a volt kollégákat, élénken vitatkozva a depresszió, a párkapcsolatok és a mézespálinka relációjáról. ...
Pénteken írom a tegnapi múltat. Naganak és Betanak helyet meg teret meg levegőt és hangfalakat kell adni, ahhoz, hogy tökéletessé tegyék bennem a ki tudja hányadik napot Olyan tomboló bulit csináltak, hogy soha többé nem megyek el szociálba, se süssfelnapba, mert azok ezek után biz...
A Sertés a java Pénteken hosszabb szigetelés alatt is csak egy koncertet láttunk-hallottunk elejétől a végéig, és az is annyira kivette minden erőnket (öregszünk), hogy még ma, szombat délután is érzem a vádlimban, az öreg csontjaimról már nem is szólva. A szigetre ...