Június 28 és július 5 között tartották Európa egyik legjelentősebb fesztiválját, a Roskilde-ot. Az északi óriás már viszonylag régóta a bakancslistánkon van, ezért útnak eredtünk és célba vettük Dániát.
Az északi államokról általában a következő szavak jutnak eszünkbe: jólét, boldogság, tisztaság, környezettudatosság, biztonság, szőke hajú lányok és vikingek. Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy ezek nem mindegyike bizonyult valósnak.
Vonatutunkat úgy terveztük, hogy már rögtön az első nap ott lehessünk, bár a tényleges fesztivál csak 4 nappal később, szerdán kezdődött. Az első sokk már rögtön a jegyátvételnél ért bennünket, ahol mindenkit összeterelve egy órás álló soron küzdöttük végig magunkat, mígnem megkaptuk a karszalagunkat. Legyalogoltunk a kempingbe, ahová a legnagyobb lazasággal lehetett ki-be járkálni bármiféle ellenőrzés nélkül. Így gyakorlatilag bármikor bevihettünk bármit. A kemping amúgy nagyon mély nyomot hagyott bennünk, de erről majd később.
A fesztivál 7 napos koncepciója annyiban tér el a Szigetétől, hogy míg az Óbudain egy héten keresztül kapjuk a koncerteket, addig Roskildeben az első négy nap úgynevezett “First Days” nevet kapott, ahol egy pár dán előadó lépett fel, amit nagyrészt a kempingezők élveztek ki, nemhiába, hiszen a fesztivál területének egy jelentős részét ilyenkor még építettek és csak az első, szerdai napra nyitották meg, amikor is Chari XCX volt a headliner.
A fesztivál amúgy híres a line-upjairól, jellemzően vegyesen merít a feltörekvő, befutott, rég nem látott vagy világsztárok repertoárjából. Ez idén is megvolt, csakhogy néhányat említsünk az idei fellépőkből: Charli XCX, Doechii, Stormzy, Deftones, Olivia Rodrigo, Nine Inch Nails.
Bár nagyon eltérő zsánerekről van szó, egy közös mégis volt bennük: egyiket sem láttuk 300 méternél közelebbről.
És ez nem feltétlenül volt azért, mert annyira őrült sokan voltak, hanem azért, mert a 2.500.000 m2-es terület legalább 60-70%át a különböző kempingek tették ki. Illetve, a színpadok kialakítása is olyan volt, hogy nehezen lehetett őket megközelíteni. Egyrészt, mert annyira sűrűn voltak az emberek. Másrészt, mert nem igazán volt átfedés a színpadok programjai közt, így ha az egyik színpadon koncert volt, akkor a fesztiválozók nagy része ott volt.
A koncertek, amiket láttunk/hallottunk amúgy egész jók voltak, bár a körülmények (pl. a korlátozott látótér) erősen befolyásolta az élményt, ezért nehéz lenne kiemelni néhányat, de ha tehetnénk, akkor Stormzy vagy Geordie Greep koncertjeit emelnénk ki.
A közönség eloszlása amúgy egész érdekesen alakult: amíg a kempingünkben kizárólag fiatalok voltak, addig a fesztivál területén rendre idősebbekkel találkoztunk, akik nagy valószínűséggel helybéliek lehettek, akik előszeretettel érkeztek vagy bicajjal vagy a fesztivál ideje alatt rendszeresített vonatos járatokkal.
Ez a fajta “környezetbarát” szemlélet viszont nem látszott érvényesülni a fesztiválon. A kemping gyakorlatilag az első nap elesett: a fiatalok teljes nyugodtsággal dobálták szanaszét a szemetüket és legalább olyan lazasággal törték a sátraikat, pavilonjaikat. A személyzet pedig csak pár nap után kezdte összeszedni ezeket, nem túl alaposan. A fesztivál területén ez kevésbé volt jelen, ott inkább a szabadon pisilés (fák és táblák mellé, a graffitis falakra, illetve a külön erre a célra szentet folyosó szerű területen) volt szembetűnő és kissé idegen látvány.
Higiéniából a kemping sem vizsgázott túl jól, eltekintve a telepített wc-ktől és a kéz- és fogmosásra alkalmas, kihelyezett vályúktól. Fürdésre ingyenes és fizetős lehetőség volt, előbbi célt egy koedukált konténer szolgáltatta, ami finoman szólva sem volt túl csalogató.
Ami viszont abszolút pozitív csalódás volt, az a nem túl “agyeldobós árazás” és a kaják széles választéka volt. Nagy átlagban 100 koronáért (kb. 5000 forint) lehetett kapni mindent – beleértve a vegán, gluténmentes és laktózmentes opciókat -, italoknál pedig nagyjából a szigetes árak érvényesültek. Érdekesség, hogy árultak kancsó sört is, amit korábban nem láttunk.
Ez vagy azt jelenti, hogy Dánia nem olyan drága vagy a forint inflálódott óriásit. Inkább utóbbira tippelünk.
Hogyha az összélményt kellene értékelni, akkor már jóval pozitívabb emlékekről tudunk beszámolni: egyhetes dániai utazásunk során sok helyet be tudtunk járni a környéken. Ebben a City Pass Large nevű bérlet 5 napos konstrukciója volt segítségünkre, amellyel a szigetet (Zealand) gyakorlatilag teljesen be tudtuk járni (beleértve a helyi járatokat is). Igaz, ez 36.000 forintunkba került, viszont ezzel jóval kedvezőbben jöttünk és sok szép helyet láthattunk. Így mindenképp javasoljuk, hogy járjátok be a környéket, ha kinéztek Roskilde-ra.
Bár imádunk sátrazni és minden fesztiválra sátorral megyünk, ahol van kemping, de ide határozottan javasoljuk, hogy vagy egy upgradelt kempinge menjetek vagy fizessetek szállásért, mert az ingyenes változatot mi 2 nap után el akartuk hagyni (kétes alakok a szabad bejárás miatt, hajnali 3-4es random üvöltözések, zene bömböltetések, szeméthalom).
Továbbá, mindenképp vigyetek naptejet, gumicsizmát és esőkabátot. Bármennyire tűnik ellentmondásosnak, nappal annyira sütött a nap, hogy bár hivatalosan max 23 fok volt, leégtünk a napon. Naplemente felé (21:00 magasságában) pedig általában leszakadt az ég.
Összességében nagyon sok meglepetést okozott a Roskilde és inkább negatív értelemben. Lehetséges, hogy azért is, mert már régóta szerettünk volna eljutni és ennél fogva magas elvárásokat támasztottunk a dán fesztivál irányába. Egészen más mindset uralkodik arra, mint számítottunk rá, de ennek ellenére egy értékes és felejthetetlen tapasztalatként marad bennünk.
📸 Fotók: Csiha Dóra, Fesztblog