Kedvenc előadóinkról legjobb esetben akkor nem hallunk hosszú ideig, ha épp stúdió-remeteként legújabb albumukon dolgoznak gőzerővel. Bűbáj Veronikát hál’ Istennek egyáltalán nem kellett nélkülöznünk, hisz legújabb számait mindig frissen és ropogósan tálalta, sőt nem ritkán félkész állapotban hozta magával és a koncerten gyúrta készre. Ennek
köszönhetően még a fellépések, japán turné és színházi fusimelók ellenére sem tartott sokáig a lemezfelvétel technikai részének lebonyolítása, így sor kerülhetett tegnap Veronika idei második lemezbemutató koncertjére. Éljen éljen!
Tőlem egyébként szokatlan módon pontosan érkeztem az A38 Hajóra, így bőven volt időnk elfoglalnunk állóhelyünket a színpadhoz közel. A jegy átvételekor ellentmondást nem tűrően nyomták kezünkbe a jegyhez járó új Harcsa Veronika CD-t, így nem volt mást tenni, bizony illedelmesen elfogadtuk. Igazából persze korántsem illemből fogadtuk el, inkább mohón lecsaptunk rá. Nagyon jól jön most, hogy a beszámoló megírásához háttérzenét szolgáltatathasson.
A koncert előtt még meglehetősen fájt a fejem és annyira nem vágytam rá hogy teljes hangerővel rázendítsen az előzenekar, az SG5. Márpedig rázendített. És milyen jól tette! Annak ellenére hogy a csapat a nyár derekán állt össze, remekül nyomták. A második számtól kezdve saját, Subicz Gábor szerezte darabok következtek, amik mégjobban mozgásra ingerelték lábaimat (bár a „márnememlékszemmilyen gyerek kiáltozása a titkok kapujában” című szám kicsit hektkus volt). Zárásként egy Tom és Jerry epizód (2:06-tól) által ihletett mű hangzott el, ami megkoronázta a Subicz ötös produkcióját. Kifogással csak amiatt élnék, hogy a billentyűs nagyon halkan szólt, legalábbis amikor a zongorához nyúlt, az orgonával semmi baj nem volt.
Taps, szerelés, felkonf, taps és taps és Harcsa Veronika! Mit ne mondjak, Miss Bűbáj fellépő ruhája most is meghökkentett, bár a Take 5-ban viselt „űrruhánál” szolídabb volt. Ezzel természetesen csak addig foglalkoztam, amíg az első hangok el nem hagyták ajkait, onnantól behunyt szemmel élveztem majd minden percét (a számomra élvezhetetlen percek az átkozott Spooky első hangjainak felcsendülésével kezdődtek, szerencsére a szólók és kiállások sokat tompítottak rajta).
Már nem emlékszem, mivel kezdtek és mi volt a sorrend, de nem is állt szándékomban jegyzőkönvyet írni. Zene, ének, előadás, hangulat (a koncert elején két harcias kiskakas generálta rögtönzött pogó ellenére is) kiváló volt az elejétől a végéig. A visszataps után újból megjelent Subicz Gábor három fúvós kolléga társaságában. Mint kiderült, osztálytársak voltak Veronikával a Liszten. A közös előadás és az azt követő szólókkal való zenészbemutatók újfent bizonyították a színpadon megjelentek tehetségét. Ja igen, jut eszembe. A Harcsa Veronika Quartet valójában inkább Quintet volt, hisz Gyémánt Bálint vendég gitáros már az albumon sem pusztán vendégeskedik.
A koncert élvezeti értékéhez nagyban hozzájárult hogy a dohányosokat a hajó gyomrából száműzték. Tudnám javasolni esetleg az A38 koncertszervezőinek, hogy ezt (ha még nem általános szokás) rendszeresítsék, vagy valahogy tüntessék fel az ajánlókban, hogy „no smoking happening”.
Linkek:
bár sajnos még nem sikerált élőben látnom a kis kisasszonkát, attól (is) monnyuk teljesen elolvadok, h minden egyes lemezbemutatóján innyér osztogatják az aktuális albumát