Kevin Barnes ellentmondásos utazó cirkusza már jó ideje járja a világot varázslatosan absztrakt popzenéjével, nálunk mégsem szólnak a rádióban, pedig réges rég teljesítették a kultikus státusz megszerzéséhez szükséges utolsó követelményt is. Szokásosan magas színvonalú új lemezük megjelenésének apropóján most a fesztblogon is tű alá kerülnek.
A Georgia állambeli Athens városa nemcsak a Szigetre nemrég ellátogató R.E.M. miatt lehet büszke zenei exportjára; onnan indult az új évezred egyik legkülönlegesebb, legfrissebb, legszórakoztatóbb formációja, az of Montreal is. A koncerteken sokszor a meztelenkedéstől sem visszariadó (tizennyolcas karika!), elképesztő dalszerzői és előadói kvalitásokkal rendelkező, megjelenését kaméleon módjára változtató frontember, Kevin Barnes tulajdonképpen egy személyben a banda szíve, lelke és agya – a kétezres évek zenéjének kiemelkedő egyénisége.
Bár az of Montreal különböző formációi az 1997-ben megjelent első lemez (Cherry Peel) óta kis túlzással évente szállítják az újabb és újabb kiadványokat, az igazi áttörés csupán a hatodik sorlemezükkel (Satanic Panic in the Attic, 2004) jött el: talán nem véletlen, hogy éppen ebben az időben kezdett a zenéjüket addig is jellemző összetett, már-már avantgárd stílusjegyek mellé beférkőzni az elektronikus hangzással megtámogatott, táncolható popzene.
of Montreal: Wraith Pinned to the Mist and Other Games (The Sunlandic Twins, 2005)
Az alig egy évvel később napvilágot látott The Sunlandic Twins ugyan nem érte el a kritikusok által időközben egekig magasztalt elődje színvonalát, viszont Barnes kedvére játszadozhatott egyre erősödő elektronikus tánczenei hatásaival, hogy aztán egy szerencsétlen norvégiai kitérő után, a teljes idegösszeomlást éppen csak elkerülve 2007-ben az év talán legjobb lemezét tegye le az asztalra, az erősen önéletrajzi jellegű Hissing Fauna, Are You the Destroyer? formájában. A színpompás, változatos, mégis tökéletesen koherens konceptalbum ékes bizonyítéka annak, hogy létezik táncolható, énekelhető popzene kompromisszumok nélkül is.
of Montreal: Gronlandic Edit (Hissing Fauna…, 2007)
Idén pedig futószalagon érkezik az újabb album, a hivatalosan csak október hetedikén megjelenő, ám itt-ott már le meghallgatható Skeletal Lamping, a zenekar eddigi legeklektikusabb lemeze, és természetesen ismét nem okoz csalódást; az of Montreal jóval több figyelmet érdemelne, hiszen korántsem annyira nehéz ez a zene, mint amilyennek elsőre tűnik, ráadásul nem csodálkoznék, ha húsz év múlva hirtelen mindenki rádöbbenne, mennyire jelentős bandáról volt szó valójában, mi pedig megint lemaradtunk róla. Ne maradjunk le.
igazi freaky popzene. kár, h mo-ra kb. 2017-ben várhatjuk őket 🙁