Már az elnevezés is furcsa volt nekem, amikor először olvastam róla. De hát ottalvós a jegyem, nézzük meg.
Aztán ahogy közeledett az időpont és egyre többet hallottam róla, egyre inkább
kíváncsi lettem a Sziget -1. napjára.
Érkezés olyan dél magasságában a Szigetre. A jól megszokott
helyre felverni a sátrat, és a sátorállítás végeztével a jól megérdemelt első
kis séta a legközelebbi pultig. Nem sok minden van nyitva. Nem baj, legalább
fedezünk egy keveset.
Amikor elkezdtünk itt sátrazni (jó pár éve), még a mozi volt mellettünk… Idén
már a Metál sátor. Nem baj, változnak az idők. A Wan2 is megfordult, és a
Lovarda a tőlünk távolabb eső részére került. Ez már egy kicsit baj, hiszen
azért az a legjobb kocsma a környéken, a maga asztalon táncolós éjszakáival.
Visszatérve a sátorhoz konstatáljuk, hogy idén is a Sziget
látogatók legnomádabb és legigénytelenebb népcsoportja, a franciák lesznek a
szomszédaink. Majd orrcsipeszt szerzünk valahonnan, mert pont ennek a
társaságnak (mondjuk akkor még csak fele ennyien voltak) olyan szaga lett a
3-4. nap tájékán tavaly, hogy 10 méter távolságból öklendezni kezdtünk tőlük.
Nem baj, tavaly is kibírtuk.
Szépen lassan telik az idő, megérkeznek a napi jegyesek.
Kezdenek megnyitni, és megtelni a kocsmák, és kezdünk is életre kelni.
A 8 órás megakoncert kicsi csúszással de majdnem időben kezdetét veszi.
Természetesen mi ekkora már elfogysztottuk a kellő mennyiségű „védőitalt”
nehogy kiszáradjunk, szerintem többet is mint 1,5 liter (csak éppenséggel
alkohol formájában ami köztudott, hogy dehidratál).
A koncert elején egy videó keretében bejátsszák azt a
felvételt, ami 1986-ban készült, és ahol Freddie Mercury a „Tavaszi szél”-t
énekli.
nagy sztár vette a fáradtságot és ha csak a tenyeréről felolvasva is, de
elénekelt egy magyar dalt külföldiként. Manapság az ilyen nagyobb kaliberű sztárok, örülünk ha azt
tudják, hogy Magyarország hol van, vagy hogy ők maguk éppen hova jöttek.
A koncert hosszú volt és pörgős. Mivel nem százas a
memóriám, és nem volt nálam jegyzet füzet sem, ezért csak olyan pontokat
említek meg, amik igazán megmaradtak valamiért. Tehát a teljesség igénye
nélkül:
- Stílusosan a Budapest Bár indít! Nagyon el lett találva ez a kezdés szerintem.
- Olyan 17 óra magasságában a Kontroll csoport, az URH és
a Sziámi 3-as után rájövök, hogy ma még nem volt olyan szám, amit ne tudtam
volna a kivetítőn suhanó szöveg segítsége nélkül is elénekelni. (Azt hiszem
kicsit büszke vagyok magamra, talán sikerült egy kicsit elérnem azt amit
szerettem volna: megismerni az alapoktól a zenét. Olyan zenét is hallgatni ami
nem a kortársam, hogy jobban megértsem a mait.) - Úgy értékeltem az adott helyzetem, hogy a Balázs Fecó
egyveleg kimaradása nem akkora nagy kár, így meglátogatok egy toi-toi-t, meg a
kőkocsmát. - A KFT-t hallgatva rájövök, hogy ilyet de rég
hallgattam, és ha majd vége a szigetnek, fel kell frissítenem azt a giga zenét
amit naponta magammal viszek. - Az idő múlásával besötétedik, amit nem bánok, mert már
nagyon égetett a nap, és nekem csak 20-as fényvédő krémem van kint a sátorban. - Az István, a király részletei közben mutatkozik a mű
nagysága: mindenki egy emberként énekli, és kántálja, hogy „Koppány!”,
politikai, vallási és egyéb hovatartozástól függetlenül. - A csikidám alatt, miközben Szikora Robi és a gidák
vonaglottak a színpadon, egy 160 magas és kb. 150 kg-s kék susinacis, fehér
asszonyverő trikós kb 30-35 éves csóka ráugrik a bal nagylábujjamra (amin most
nő ki a köröm, amit pár hónapja elhagytam róla), ami után csillagokat látok, és
muszáj vagyok leülni. (Megjegyzés: a Martens-em lecserélni acélbetétesre.) - Meglepetésként megjelenik az Edda a színpadon, pedig
nincs is a programban. Szinte látom a szemem előtt, hogy a szervezők a színpad
mögött tördelik a kezüket, szorítva annak, hogy Pataki ne adja elő szokásos
15-20 perces monológját. És tényleg, elmarad a kielőadás. Kellemes meglepetés!
(De ezt a szituációnak tudom be, nem leszek a jövőben se Eddára járó.) - A koncert vége fele meglátok egy zászló a tömegben. És
leesik, miért volt halmokba kitéve a madaras tecsóban a „gazdaságos trikolor”.
Van üzleti érzéke a hipermarketeknek (hozzáteszem a sátrak árát is megemelték
egy héttel ez előtt több mint egy ezressel, készülve a Szigetre). - A koncerten ez egyik legnagyobb tapsot Ákos fellépése
kapja, illetve a nagy finálé. Jó a hangulat, mindenki táncol, és a technika se
játszadozik velünk. - Záróakkordként egy 9 év forma kislány elénekli a „Tavaszi szél”-t, amivel egy gyönyörű keretet kap a koncert. A tömeg vele
énekli, és kimondottan megható a jelenet.
az ücsörgés. Barátnőm édesanyjának beszámolóján mosolygok: egy középkorú
fiatalember akarta felszedni a pultnál. De kicsit megdöbbent amikor a szöszeke,
fiatalos és fitt hölgy a „kivel jöttél a koncertre” kérdésre a „2 kamasz és 2
felnőtt gyermekemmel, a barátaikkal és a férjemmel” választ adta. (Megjegyezni:
a szendvicsekért a Sziget után köszönő sms-t írni, mert nagyon finomak voltak!)
A másnap kellemesen telik, és este elhagyom a Szigetet.
Néhány dolog kiszólított a városba, és mivel én nem vagyok túlságosan érdekelt
az Iron Maiden koncertben, a szerdai visszatérést választom, hogy egy estét
otthon tudjak pihizni.