Hidd el, megleszel nélküle…

Sebtapaszt, testápolót, hasonló haszontalanságokat, plüss-, és főleg valódi állatot ne hozzon senki. /kaptárlakó/

Ne hozd ki a szüleidet, üvegtárgyat, ütő- és vágóeszközt, esernyőt, bármely mások testi épségét veszélyeztető és ún. a közbiztonságra különösen veszélyes tárgyat, ásót, hajólapátot, bűvészdobozt, viharlámpát, tan- és telefonkönyvet, plüssállatot, gumikacsát, magas sarkú cipőt, báli ruhát, ostort, bilincset, számítógépet (ha nem a munkád), falfestéket, víztisztítót, toronyórát… sőt, miként végteleníthető a sor, egyáltalán ne hozz ki semmit, mit nagyon bánnál, ha azt egy gyenge pillanatodban elvesztenéd, eltörnéd, vagy alkalmat kínálva ellopatnád. /apuska/

Egyszer ki kellene próbálni egy olyan Szigetet, vagy egy olyan napot,
amikor nem viszek itinert, telefont, pénzt. Első szigetemet egy német
vöröskeresztes egyenruhában nyomtam le, szóval szerintem hálózsák nem
kell. /tucatnev/

Plüssállatokra és hisztis barátnőkre/barátokra nincs szükséged! /Pöttyös/

mellőzzük az agresszív, kötözködő fellépést, legalább erre a pár napra engedjük eluralkodni magunkon laza, mosolygós énünket
ne viseljünk hófehér nadrágot falatnyi, szintén hófehér toppal és alig-pántos tűsarkúval, miközben a meteorológia épp csak egyenként nem súgta mindenkinek a fülébe, hogy eső – ezáltal a szigeten sár is – várható, nem is kicsi /wp/

fénymásológépet, billiárdasztalt, falinaptárat, traktort /far_from_conflicts/

országod nemzeti zászlaját koncerten vagy akárhol való lengetés céljából (külföldieknek) /sziabence/

Báli cipőt. /Tschöppy/

Ha partilány vagy és tűsarokfetisiszta, akkor a Szigeten gondban leszel a közlekedéssel – még akkor is, ha részt vettél a magassarkú futóversenyen. /Rita/

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

a fix program (szgt 1) ha bárki a sziget ideje alatt feltétlenül meg akar találni, de nem ismeri telefonom megcsörgetésének kódját, sem semmi más módon nem tud elérni, az elég ha annyit megjegyez, hogy ha sziget és azon leningrad, akkor én ott vagyok. ott, valahol a tömeg...
Nem lehet megunni A fesztivál utolsó estéjén az iWiW fellépői közül két (és fél) olyat emelnénk ki, akik bár földrajzilag távol esnek egymástól, az mégis közös bennük, hogy választott műfajukban mindig újat és újat próbálnak az asztalra letenni, megunhatatlan kedvence...
kincs, ami nincs? Csóró kis blogger vagyok, aki ott fogja meg a pénzt, ahol lehet. Közben meg imádok félrészegen bulizni. Nehéz kombó, az ilyen életvitelhez trükkös megoldások kellenek, de némi leleményességgel és egy a bejáratnál is átférő gyermek homokozó lapáttal, ...