A beregszászi Liliomfi előadásról már korábban írtam Gyula és Kapolcs kapcsán.
A hétvégét Zsámbékon töltöttük, és két fantasztikus, de sokban különböző Liliomfit láttunk. Az első, egy hideg, szeles, sőt szélviharos, tele rögtönzéssel, a kellékek utáni szaladgálással, néhány didergő, de annál lelkesebb nézővel. Másnapra elállt a szél, s a határon túli diákszínészek lelkes csapatával kiegészült nézősereg, egy letisztult, a kapcsolatok szépségére, a szerelem erejére koncentráló, finomra hangolt vígjátékot látott.
Néhány kép a helyszínről, s néhány kép Zsámbékról, erről a csodálatos nagyközségről és a természetről, ami, ha hagyják visszaveszi, ami neki jár.