Régi fények – Sziget első nap élménybeszámoló

Tegnap volt az első nap, amivel a szervezők elég magasra
tették a lécet, délután 5-től kb. másnap reggel 4-ig volt programom,
megszakítás nélkül, röviden igyekszem is elmesélni.

5-től a Gocoo-ra melegítettük az ütem-érzékeinket, meg az
iwiw mélynyomóit. A japán formáció hozta, amit vártam, hatalmas dob-show volt,
lehet, hogy arrafelé a ritmus-érzéket az anyatejjel kapják a gyerekek, de ezeknek
akkor is kétszer kellet, hogy forduljanak. 18 órától a Mando Diao váltotta be
reményeimet. Ha ez a buli sötétben lett volna, akkor boldog-boldogtalan bent
őrjöngött volna, így csak a boldogoknak jutott hely. És végre egy rock-koncert,
amit jól (!!) hangosítottak ki, jó volt az arányérzék, mint ahogy a zenekart
létrehozó elmében is, mivel sikerült megalkotnia egy tökéletes felállást
(dob-billentyű-bassz-2 ritmusgitár).

A 19:30-as Anselmo Crew-n már azt gondoltam, hogy ilyen nem
létezik, nem szokott ennyi tippem egymás után bejönni. Ha előbb tökéletes
felállásról beszéltünk, akkor ez rájuk is igaz, volt: dob, konga, gitár,
basszer, DJ, rézfúvósok, nő és férfi énekes, ami tökéletesen illett az
urban-folk keveredéséhez, ami a zenéjüket a legjobban jellemzi. Erre még rátesz
egy lapáttal, hogy friss zenekartól szokatlanul tökéletesen együtt vannak, és
érzik egymást (volt 10 perces dobszóló 2 dobossal). A tehetségük mindenesetre
megvan hozzá, hogy 3 éven belül a Nagyszínpadon végezzék.

És akkor jött az esti Manu Chao. Az első pillanattól tiszta
volt, hogy itt nem lesz elszállós reggae, meg jönatemplű. Itt kemény ska lesz,
amely néhol már nyers punkba hajlik át. A koncert nagyon jó volt, én
végigbuliztam, ezért inkább a rossz-pontok jöjjenek: túlvezérelt lábdob és
basszus gitár, amitől komolyan féltettem a dobhártyám épségét, valamint nem
volt Welcome to Tijuana, ami szintén lelombozott, de emellett fergeteges volt.

Az eddigi pörgés eléggé kivett, így amikor már a Wan2 sátor
előtt is szardínia-konzerv volt, akkor nem törekedtük be magunkat UNKLE-re,
inkább leültünk kicsit, amit azért kicsit sajnálok, de hát ők is inkább
Nagyszínpados produkció (remélem a mai IAMX-el nem ez lesz). Az 1-es Yonderboi-on
még lötyögtünk egy kicsit, de inkább átmentünk a Bahiához Beat Dis-re, akik
szokás szerint olyan ¾ 3 felé kezdték el, ami kicsit sok volt, szóval 3 szám
után leléptünk, de ez a koncert már 3 éve a keresztünk, idén is muszáj volt.
Timo Maasra már félig alva mentünk, úgy is értékelhető volt, kicsit kiöregedett
már, de azért jó DJ. Viszont fontos tapasztalat, hogy a Party Aréna sztárjai 3
körül elérhetők. Ezek után lefeküdtünk, hogy hagyjunk magunkból valamennyit
későbbre is.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Trent Reznor megkísért – a negyedik sziget nap Amikor már befelé jövet összefutottam egy Trent Reznor hasonmással, meg egy másikkal, akiben több gyűrű volt, mint egy ékszerboltban, azon kezdtem gondolkozni, mi lehetett feléjük, amikor kiderült, hogy lesz Nine Inch Nails. Biztos voltak ilyen elő-N...
beszámoló: urban art forms 2007 sok szempontból büszkék lehetünk a sziget fesztre. évente több százezer ember fordul meg rajta, bejárata van vagy kettő és fél, hömpölyög a nép, s mégse érzed úgy, hogy ide a büdös életben nem fogsz bejutni. ezzel szemben ott van a wieseni UAF, amely...
Szeretem a hétfőket Kezdjük rögtön egy mécsesekkel díszített ad hoc homokvárral a Nagyínpad előtti száradó sártengerből: A Gus Gus koncertről az alábbiakat szeretném megjegyezni: Mindegyik szám 65%-kal hosszabb volt annál, mint amilyen hosszúnak lennie kellett volna....