a készülődés a következőre tulajdonképpen a fesztivál zárását követő második napok kezdődik. akkorra elmúlik a fáradtság, teljes a kijózanodás, kezdenek jelentkezni a hiány tünetei.
következő lépésként bekerül a naptárba a szabadság jelölés, amint biztosan tudható az időpont.
aztán jegyet vesz az ember, vagy – bízva az ígéretben – haverokat kísérget jegyet venni.
de az igazi készülődés a programfüzet összeállításával kezdődik. ekkor már nem csak ‘úgy’ nézegeti az ember a honlapot, nem csak császkál rajta, hogy elüsse az időt, hanem komolyan tervezget. fél óra, kb ennyi kell minden évben, míg kitalálom felhasználói nevem és jelszavam, aztán enyém a pálya! színpadok, programok, klikkek és már sokasodnak is a programok a füzetben.
ezért kell a programfüzet. a készülődés miatt. persze az sem árt, ha tudja az ember, hogy melyik nap mit hagyott ki. idén már előre sajnálom a táp színház egyperceseit, mert bár nagyon készülök, mégis kezemet szívemre téve be kell vallanom, hogy a három órás időpontok esélytelenek. sziget alatt a 3 óra nekem a második ébredés, lélekverés magamba, zuhanyozás, tiszta zokni keresés időpontja. de mint mindig, idén is megfogadom: lesz legalább egy nap, amikor már kora délután kint leszek. már. és nem még.
a nulladik nap, csak mert már szó volt róla a blogon: számomra idén _a_ nap. a legfontosabb. előveszem miénkittatér pólómat, díszbe öltöztetem a szívemet és hagyom, hogy a csoda megint megtörténjen. ahogyan az az lgt koncerteken szokott.
Na ez tök jó, hogy jelezted a személyes műsorfüzet lehetőségét. Neki estem. Addig nem volt gond, amíg a színházi sátor és a világzene színpad műsorai nem lettek bejelölve. Mert tavaly elhatároztam, hogy még egyszer nem fogok kilométereket szaladgálni. De fogok. Jaj a lábaimnak. Jaj azoknak, akik velem tartanak. Jaj nekem.
Ez a műsorfüzet dolog király, de én már most pánikolok:)
ne is mondd! mindig szétjárok egy pár cipőt és tönkreteszek egy pár lábat. kész túlélő túra nekem a sziget:)