14 + 1

Hihetetlen, de idén tizenötödjére látogatunk a Hajógyári szigetre. Igen, tizenötödjére: már az azt megelőző évben, mielőtt a „Sziget fesztivál” nevet nyerte volna a rendezvény, a csúszdák környékén tartottak egy „Első Kelet-Európai Rockfesztivál” (vagy valami hasonló), hangzatos elnevezésű bulit. Ha a rozsdás emlékek nem csalnak, a három napra három különböző műfaj szerint lettek a zenekarok elosztva, amelyek a metál-, blues- és alternatív-nap voltak. Az biztos, hogy a legutóbbi volt az utolsó napon, valamint ez volt ingyenes, s így természetesen a számunkra, csóró diákok számára látogatható.

Aztán a következő évben elindult a „Diák”-előtagot viselő gépezet, amely, bár azóta esett néhány változás mind hivatalos nevében, mind felépítésében, de legalábbis védjegy lett azóta.

Miért e másfél évtizedes hűség? Mindenféle magasröptű magyarázat nélkül egyszerűen azért, mert nekünk, zenebuziknak tökéletes alkalom ez az egy hét arra, hogy feltöltődjünk a következő egy évre szükséges életerő java részével. Másrészről, az abszolút nyitott, besorolás nélküli gondolkodás olyan új élményekkel gazdagítja az arra alkalmas befogadót, amilyenekkel korábban esetleg még nem találkozott.

Így ismerkedtünk meg annakidején a Dreadzone-nal, a SKA-P-vel, vagy például az (International) Noise Conspiracy-vel.

Egyelőre nem bántuk meg.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

anikó, neked szarik a rigó Szigeten a kezemben jegyzetfüzettel hatok. Tán poétának, tán újságírónak, ki csípi el a maradandani vágyót, de mert e jelenség furcsaságában a szintet még csak nem is csiszolja, senki se jött s mondta, koptassam a pennám otthon, mindig csak egybe, so...
Most van csak vége igazán Most néztük meg szigetjeggyel negyedáron a Szépművészetiben a Picasso szerelmeiről szóló aranyos, és a Rembrandt rézmetszeteit és -karcait kimerítő mennyiségben bemutató érdekes kiállítást -- ezennel immár tényleg levághatjuk az idei szigetes karszal...
Haverok, de tetszett KARC együttes Debrecenből. Persze, azért mentem ki meghallgatni őket, mert haverok, mit kerestem volna én egyébként vasárnap délután ötkör a Bahia Sátorban, amit épp akkor kezdtek simogatni a lenyugváshoz készülő nap pasztell sugarai. Ah. Egyáltalán...