Amolyan nyári szezonzáró fesztiválként tartották meg az idei Reflektor Festival-t. Nemcsak a rendezvény helyszínéül szolgáló Kopaszi-gát mutatta meg egy új arcát, hanem az immáron harmadik alkalommal megrendezett Reflektor is.
Nagyot néztem, amikor február végén bejelentették, hogy a tavalyi kihagyás után ismét megrendezik a Reflektor Festival-t. Ennek több oka is van:
- Legutóbb, amikor a 2022-os kiadáson ott voltunk – és sajnos, nem túl sokan – nem hittük volna, hogy belátható időn belül nagyobb ívű eseménnyel fog jelentkezni a Reflektor.
- Bejelentették a 30 éves, ám Magyarországon korábban még sosem koncertezett Mogwai-t.
- Egy viszonylag váratlan, ám általunk kedvelt helyszínen hirdették meg a fesztet.
Mivel a tavaly előtti kiadáson nem voltunk, ezért kénytelenek vagyunk a 3 évvel ezelőttit alapul venni viszonyításként és annyit már az első, szeptember 12-i nap előtt tudtunk, hogy egy jóval másabb fesztiválra számíthatunk, ugyanis nemcsak egy nappal volt rövidebb, de fellépők számában is egy kisebb fesztiválról volt szó.
És ez nem feltétlenül volt rossz!
A tematikáján egyet csavaró fesztiválon a jazz helyét átvette a hip-hop, így a pénteki napot tematikusan le is uralták a mikrofonok. Különösen tetszett, ahogyan a műfaj sokszínűségét bemutatta a Reflektor: míg az első fellépő, Gently Da Spittah‘ az old-school vonalat, ELUCID az experimentális, Co Lee pedig az élőzenés és a kissé populárisabb oldalát mutatta meg a számunkra is különösen kedvelt műfajnak.
Bár aznapra Co Lee volt headlinerként meghirdetve, mi mégis ELUCID szettjére voltunk a leginkább kíváncsiak és nem is okozott csalódást az amerikai rapper/producer. Sokszínű, kísérletező és sokszor elszállós vibeokkal töltötte meg a lemenő napfényében fürdöző Öbölt. Nem bántuk volna, ha legalább még 40 percet játszik.
Mégis, az egész fesztivál legemlékezetesebb pillanatait a Mogwai koncertje okozta. Lévén, hogy nem vagyok pontos ismerője a zenekar diszkográfiájának, először megilletődtem, amikor megláttam, hogy a nagyrészt instrumentális számokat jegyző Mogwai másfél órát játszik. De aztán csakúgy elszállt az a 90 perc. A végig lelkes közönség pedig olyan népszerű számokat hallhatott, mint a Ritchie Sacramento vagy az Auto Rock. Nem meglepő módon, ez a koncert még a külföldi hallgatóságot is bevonzotta.
Érzékelhető volt, hogy nemcsak mi vártuk nagy érdeklődéssel a skót zenekar első hazai koncertjét, a két nap legnagyobb közönségét hozták össze. Érdekes módon, a pénteki napon nem voltak olyan sokan, mint vártuk. Meglehet, hogy ez a viszonylag korai kezdésnek tudható be, mert Co Lee-ra már gyülekeztek az emberek. Mindenesetre továbbra is érződik, hogy a Reflektor egy underground fesztivál, aminek mi csak örülni tudunk, mert a line-up minőségben mégis megközelíti a közepesen ismert/már-már mainstream neveket.
Ami a szokásos értelembe vett fesztiválélményt illeti, itt sem lehetett okunk a panaszra. A helyszín kivételes és könnyen megközelíthető volt, a bejutás zökkenőmentes volt, italos pultok és toitoik is voltak szép számmal. Különösen szimpatikus volt, hogy a Budapest Beer Week is kitelepült egy sátorral, így a kézműves sörök szerelmesei is találtak nedűt. Egyedül a kajás standokat hiányoltuk, de mivel kb 4 órásak voltak naponta a koncertek, így nem is biztos, hogy lett volna rá igény.
Örültünk neki, hogy mindkét napban megtaláltuk közös elemként az éteri hangzást/érzést, amit pénteken ELUCID, szombaton pedig a Mogwai koncertje szállított és talán a leginkább összeegyeztethető a Reflektor arculatával. Ehhez pedig a Kopaszi-gát Öböl Amfiteátruma tökéletesen asszisztált.
2022-es beszámolónkban kiemeltük a Reflektor ízlésformáló szerepét a hazai fesztiválpalettán és ezt idén is éreztük, ugyanis ha nincs a fesztivál, nem ismerjük meg például ELUCID nevét vagy nem biztos, hogy élőben hallhatjuk a Mogwai-t. Ezt pedig kevés fesztivál mondhatja el.
Nagyon várjuk, hogy mivel rukkolnak elő a következő év(ek)ben!