Sokak számára elgondolkodtató lehet, hogy április 8 után Magyarországon miért beszélünk még a migrációról. Erre a választ annál a közel 20.000 embernél kell keresni, akik „bekopogtattak” a Park Facebook-os eseményénél. A legvalószínűbb visszajelzés Bonobo tavalyi sikeralbumához, a Migration világ körüli turnéjához kötődne, amely május 23-án Budapesten is megmutatta magát egy 7 fős zenekar kíséretében. Ezért nem is tétlenkedtünk sokáig: jöttünk, láttunk, beszámolunk!
Bár a tényleges warm-up 7-kor kezdődött Poté-val a színpadnál, mi mégis a bejárat melletti füves résznél heveredtünk le és kezdtük meg a hangolódást. Majd a biztonsági óvintézkedéseknek eleget téve (taperászás, táskaellenőrzés, fémdetektor kapu, jegyellenőrzés) léphettünk a Budapest Park fa deszkáira.
Onnantól kezdve, hogy beért a villamos egy fesztiválon éreztük magunkat. A beléptetés, az embertömeg, a díszek, a színpad, a drága sör, a kajás standok, az egyérintős fizetőrendszer és a fellépők névsora, akiket sikerült idén meghívnia a szervezőknek, mind-mind a nyár érzését keltették bennünk.
Komótosan az emberek közt szlalomozva odabattyogtunk körülbelül a 3. sorba és vártuk a zenekar színrelépését. Ez az előre kiírt 20:15-ös kezdés után pár perccel, üdvrivalgások közepette meg is valósult az album kezdődalával, a Migration-nel.
Aztán az azt követő dalra megjelent a színpadon a rendkívül szuggesztív Szjerdene is, aki alapjáraton is közreműködött a Towers című dal során. Majd levonult és egymást követve jött két kedvencem a lemezről; az Outlier, majd a Grammy-re is jelölt Bambro Koyo Ganda. Amúgy meglepő volt, hogy az egyik legtáncosabb dalt már viszonylag az elején letudta, de szerintem ez így volt rendjén, legalább egy kicsit felfrissült mindenki.
Ezután egy kisebb érzelmi dömping következett a Break Apart, a Figures és a No Reason vezérletével. Legutóbbit heves fejrázás előzte meg a Kong amúgy is sokat hallott dallamaira. Aztán jött a The North Borders-ről a Cirrus, aminek a fő motívumát azzal színesítette Bonobo, hogy a színpad előterébe mozogva mintha egy hangszeren játszana, úgy nyomkodta a launchpad-et. Engem ez rendkívül megmosolyogtatott.
Már a koncert előtt volt egy olyan sejtésem, hogy a Kerela lesz a befejező dal, ami részben beigazolódott, hiszen ő maga is utolsó dalként konferálta fel, ám visszatapsolták és a Know You-val zárta az estét. De visszatérve az előbbire, kétszer is olyan konfettiesőben volt részünk, hogy utána az teljesen befedte a tánctér deszkáit. Közben pedig egy igazi eufória volt, főleg a drop előtt.
https://www.instagram.com/p/BjIdQw3g0Yl/
Kicsit közbevetésként:
Koncertek kapcsán két vesszőparipám van, amikről bár tudom, hogy elkerülhetetlenek, mégis zavarók.
Az egyik, amikor az előttünk állók magukat a színpaddal fotózzák, ami végül a fények és a mozgás miatt mindig rossz képet eredményeznek. A másik, amikor tolakodnak. Ez természetesen most is megtörtént. Igen ám, de a koncert vége előtt 2 perccel, amiben akárhogy is keresem az értelmet, nem találom.
De ahogy a Budapest Park szlogenje is kimondja: „Hagyd kint a valóságot!”
Röviden összefoglalva:
Az, hogy egy előadó elektronikus zenéjét hangszerek segítségével, zenészekkel szólaltat meg élőben, az nálam már félsiker. De hogyha mindezt még élvezetesen is teszi, na az már majdnem ötcsillag.
Emellett, külön kiemelném a vizuált, ugyanis nagyon igényes és szép képek kísérték végig a dalokat. A dalok sorrendje amúgy ez volt:
Ahogy az arcokat és a hozzászólásokat megnéztem, nem én voltam az egyedüli, aki elégedetten és jó élményekkel telve hagyta el a Parkot.
Ebből merek arra következtetni, hogy legalább ennyien derültek jó kedvre a két nappal később érkezett hír láttán:
