Elázva – lehetne ez is a poszt címe. Na persze ez még nem a Rihanna féle ELÁ-ELÁ-É-É UNDER MY UMBRELLA, az majd csak ma lesz, ez csak szimplán egy kiadós eső volt, ami nagyrészt elmosta a Sziget -1. napját. Persze azért nem volt ettől még teljesen értelmetlen a szerdai nap, mondjuk a részleteket.
Amikor még a melóban ülve olvastam, hogy bombariadó van a Szigeten, és lezárták a bejáratot, kicsit belém állt az ideg: ha ez elhúzódik, hogyan fogok én bejutni a nap általam leginkább várt koncertjére (Marky Ramone’s Blitzkrieg) délután 4-re?
Szerencsére az ijedség és a készültség nagyobb volt, mint a valós veszély: kiderült, hogy az őrizetlenül hagyott táskában csak sör és kolbász volt (haha). Így viszont semmi akadálya nem volt, hogy 15:40-kor olyan tempóban szaladjak át a K-hídon a Nagyszínpad felé igyekezve, mint egykor azok a vogonok vagonok, amik a hajógyárba igyekeztek.
Így, párszáz ember társaságában pontban 4-kor ott álltam a Nagyszínpad előtt (nem kicsit éreztem magamat hősnek, hogy a korai időpontra sikerült kiérnem ÉS még egy hidegkomlóst is sikerült szerezni a koncert előtt, szerintem teljesen jogosan). Minden kész volt, kezdjünk bele az idei Szigetbe is!
A koncert egy nagyon szimpatikus megemlékezéssel indult, egy csokor virággal érkeztek Markyék a színpadra, amit Dan Panaitescu, a Sziget nemrég elhunyt nemzetközi programszervezőjének tiszteletére helyeztek a színpad közepére (majd nagyjából 38 perccel később hajítottak innen a közönség közé, de ez nagyjából rendben is van egy punk koncerten).
Nem mellesleg a Sziget Nagyszínpadát is idén Dan után nevezték el (bár ezt nem reklámozták túlságosan, nem úgy mintha XY Bank, Z Sör Nagyszínpad lenne), a gesztus maga mégis szép volt.
Na, de lássuk magát a koncertet! Markyék ugyanúgy, mint a pár évvel ezelőtti VOLTos koncerten, most sem tolták túl a szövegelést vagy az értelmetlen szüneteket, ezt én mindig nagyra értékelem.
Nagyjából a következőképp festett a koncert: 1. szám, majd utána közvetlenül 1-2-3-4 beszámolás, 2.szám, és így tovább. Nem azt mondom, hogy ez volt életem legváltozatosabb koncertje, de hogy Macklemore-t például kérdés nélkül leültetném egy ilyen elé, hogy Na, öcsi, ezt hívják feszes tempónak!, az fix.
A zene pedig a maga faék egyszerűségében csodálatos, tökéletes elegyet alkottak a régebbi, klasszikus Ramones számok és a frissebb, újabb szerzemények, vagy átdologozások. Ezek közül a Family Guyból ismert Bird is the Word kifejezetten olcsó népszerűség, vásári mulatság hangulatot keltett, de legyen, ennyit megengedhet az ember Markynak is, nem? A Wonderful World-del már úgymond megbarátkoztam a korábbi VOLTos és az A38os koncerteken, így az nem okozott nagyobb lelki megrázkódtatást, ellenben a madaras dallal. Ha valaki nekem azt mondja korábban, hogy a Ramones egykori dobosa ilyen dalokkal törekszik az olcsó népszerűségre…
A koncerten kifejezetten pozitív volt az énekes személye is, akit már az előző beszámolókban is nem ok nélkül méltattunk. Ha eltekintünk a tizenévesekre jellemző szegecses övétől és bőrkesztyűjétől, akkor egy teljesen korrekt frontembert kapunk, aki tökéletesen illik a zene lazaságához. Színpadi performansza felért volna egy komolyabb kickbox edzéssel is (nem vagyok teljesen otthon a küzdősportokban, ebben sokat rugdosódnak, ugye?), illetve egy ki nem mondott reklám a vezeték nélküli eszközöknek: a színpadi produkció viszonylag nagy része egy sziszüphoszi küzdelem volt ember és mikrofonzsinór közt, pontozásos győzelemmel az utóbbi javára (a hangosítók nagy megkönnyebbülésére).
A ráadásban aztán végül mindenki megkapta a jól megérdemelt Hey ho, let’s go! adagját, majd egy órányi tömör zenélés után Markyék megköszönték a megjelenést és a színpad háta felé vették az irányt, én pedig már érkeztem is a legközelebbi pulthoz a következő kör hidegkomlósért.
Itt térnék ki a Sziget egyik idei újdonságára: idén a kocsmákban a Paypass terminálok mellé kikerültek tabletek is, ahol fizetéskor kötelezően meg kell adni, hogy mennyi borravalót szeretnél adni a csaposnak. Itt egy dologra figyeljetek: van 0,5,10,15 és 20%-os opció, de mindegyik más méretű és színű gombon van, így nem a 0 az alapértelmezett választás. Én bevallom, a legkisebb értéket választottam tegnap, egyrészt mert egy szőrös fickó volt a csapos, másrészt pedig a 740.-es sörhöz nem gondolom, hogy még borravalót is kellene adnom. Minden esetre érdemes odafigyelni, mert hajnali 2-kor könnyen megcsúszhat az ember ujja.
A koncert után célbavette a Sziget egyik idei újdonságát, a Sziget Beach felé eső Aldit. Egy egészen tisztességes üzlet települt ki ide, van minden, ami a fesztiválozáshoz kell: dobozos ketchup, meleg(!) és helyben sütött(!!) péksütemény, csoki, minden, amire szükséged lehet. Két nagy hiánycikket fedeztem fel: az Argus-Pittinger söröket (sajnos a Sziget szabályai miatt nem árulhatnak ilyeneket, Coca-Cola termékeket is csak egységáron), illetve az esőkabátot. Utóbbi akkor vált igazán égető problémává, amikor leszakadt az ég este 6 körül, én pedig nagy okosan reggel otthon hagytam az esőkabátomat. Persze nem gond, majd megoldom valahogy, gondoltam. Két lehetőségem volt: vagy veszek a Bolond Fesztiválbizgentyűk Boltjában 1500.-ért(!) egyszerhasználatos esőkabátot, vagy szerzek ingyen a BlaBla Car sátrából. Mivel sajnos kiderült, hogy utóbbi bezárt már, előbbit pedig nem tudtam kifizetni az ár láttán rám törő röhögőgörcstől, így nem maradt más, mint lerángatni a szemeteszsákot valamelyik brit Pikachuról. Sajnos ez utóbbit a sok tervezgetés ellenére sem tettem meg, és mivel a Die Antwoord és a Chemical Brothers nem sok mindent mozgattak meg bennem (főleg a szakadó esőben és nyakig érő sárban), más (főleg fedett, értelmes) program inkább (mivel bevallom, papírkutya vagyok) hazafelé vettem az irányt este 8 körül.
Ma már felkészültebben (értsd: esőkabát, pulcsik, kesztyű, sál, sapka, vodka a táskában) érkezem, bár ha nagy gáz lenne, max beállunk az ernyő alá (éééérted, Rihanna, Umbrella, haha). Bocs.
Este találkozunk Jake Bugg-on, Mo-n, Rihannán!
További képek a -1. napról ebben az albumban!