Blondie – Táncdalfesztivál Sátor Aréna kiadásban

Az idén negyvenediket jubiláló Blondie kedd este félig töltötte meg Papp László Budapest Sportaréna elkerített harmadát. Mi a foghíjas publikum, létszámilag inkább hasonlítottunk egy teltházas Madách Színházra, vagy két metrószerelvény utazóközönségére, mintsem egy a Rock and Roll Hall of Fame-be is bebocsátást kapó zenekar egymáson taposó rajongóira.

Odett alias ifj. Péterfy Bori izzította elő a közönséget, akit én csak a bejáratnak támaszkodva figyeltem. Van az a pillanat, ami elragad, de ez nem az volt. Még kell pár jó szám és kevesebb manír, hogy a színpadhoz csalogasson az ifjú tehetség. A tíz évvel ezelőtti techno számok az átállás alatt inkább a pumpát vitte fel bennem, mint a jókedvemet.

Debbie Harry olyan zárt szájjal kezdte énekelni az első a One Way or Anonther című számot, hogy arra gondoltam, hogy a mennyire mérges lehet most ő arra a magyar fogorvosra, aki miatt szájzárat kapott. Kezdeti feszültsége csak lassacskán oldódott, jó darabig csak napszemüvegen keresztül szemlélte hallgatóságát. A negyedik-ötödik dalnál lépett kapcsolatba Budapeszttel, de nem voltunk wonderful-ok, vagy amazing-ek – mondjuk kevesen is voltunk hozzá -csak lehellozott bennünket. Felhúzott szemöldököm mögül végig azt vártam, hogy mi fog ebből kisülni.

fotó: wetpaint

Az összkép hasonlított egy olasz család éttermi vállalkozására, a kisvendéglők minden esetlenségével: anya felszolgál, nagyapa virágot árul, a többiek meg rutinszerűen besegítenek a konyhán. Nem sok kommunikáció volt közöttük, mindenki tette a dolgát, mintha csak másfélóra lenne a zárásig. A dobos volt az egyetlen, aki rendesen megizzasztotta magát, püfölte a szerkót böcsülettel, felforrósodott dobverőjét attrakcióként jó szakács módjára egy szám alatt kétszer is, feldobta a levegőbe. Az alapító-basszeros Chris Strein gyakorlatilag fényesítgette, simogatta hangszerét, néha úgy tűnt még mindig csak beáll, és nem szóltak neki, hogy ez már a koncert. A road-ok szerintem csak azért cserélték a gitárját, hogy el ne aludjon. A billentyűs fura, magának való szerzett volt: átlátszó selyem atlétájában, tenyérnyi napszemcsijében úgy nézett ki, mint a serdülő David Guetta csak megborotválva. Bátyuskája, a szólógitáros srác, volt az egyetlen értékelhető showelem aznap este. Örült is magának láthatóan, nagy kaján vigyorral mosolygott ki a közönségre, mintha csak egy órával korábban tudta volna meg, hogy lemezszerződést ajánlottak neki önálló albumára. A ritmusgitáros apuka olyan volt, mint egy jó törzsvendég: mindig a szokásosat csinálta, de az sem tűnt volna fel, ha aznap nem jött volna el.

Deborah Harry próbált egy-két ütősebb számot is énekelni, ami megfelelt az együttes pop punk címkéjének, de abból inkább valami érdekes dörmögés kerekedett. A rockosabb számok mellé rittyentett tánc meg hasonlított a must készítésre, mikor a szőlőt tapossák a dézsában. A szöszi magasított pata szandáljában olyan esetlenül totyogott a színpadon, mint egy birodalmi lépegető, ami épp a vécét keresi. Én esküszöm attól féltem, hogy fel fog dőlni. Az ex-playboy nyuszi hozott valamiféle Zoltán Erika-Tina Turner keveréket, nem sok kecsesség vagy báj volt benne. És hogy milyen volt szőkesége? Meglepetten tapasztaltam, hogy nagyon dús, atom fényes és még a közönség is tükröződött benne. De ki látott már Blondie-t fakó hajjal? És hogy milyen volt hangja? Sápadtka, a nagy belmagasság és a nem túl jó akusztika fátyolossá tette. A diszkó számoknál hol magát, hol a vokál sávot énekelte meg, mintha kereste volna helyét a dalokban, egy óra húsz perc ebből untig elég is volt.

További fotóink a Facebookon, erre!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

25 év elmúlt pontosan – Arénázik a Quimby A 2005-ös Kilégzés után, ami talán mai napig az együttes legnépszerűbb albuma, az a hír járta, hogy már csak kislemezeket fognak kiadni, és jött szépen sorban az Ajjajjaj és a Lármagyűjtögető is, mindkettő 2009-ben. Quimby 25 Úgy tűnik, meggon...
Saul a csodatevő – Slash koncertvélemény Idei Volt-os fellépésük másnapján tudhatta meg a nagyérdemű, hogy a 2014-ben megjelent World On Fire című albumukkal ugyanilyen névvel turnéra indulnak, amely Sportarénát is érinti. Az idei fesztiválszezon egyik legnagyobb érdeklődésre számon tartott...
kóbor angyal közeledve az aréna felé enyhe rémülettel szemléltem a gyülekezők életkorát, majd beletörődve vettem tudomásul, hogy én is közéjük tartozom. belül tűnt fel igazán a fiatalok hiánya, elvétve akadt egy-egy, általában szülőkkel, mint az én nagyobbikom is...