Utolsó napot kezdeni felemás dolog. Egyrészről, az ember lába örül, hogy nem kell többet napi több kilométert kutyagolni, órákig ácsorogni, hosszasan ugrálni. Másrészről az ember lelke szomorú, véget ér a szabadság, indulnak a szürke hétköznapok, lehet megint vágni a centit a következő fesztiválig.
Nem volt másként ez a kettősség a PAFE utolsó napján sem.
Az est koncertje díj egyértelműen a Belgáé. Pedig nem is különösebben kedvelem őket, koncertjeikről is többször távoztam már unalom okán. De vasárnap, a dugig telt Pesti Est sátorban működött a dolog. Az est legjobb koncertje volt.
Maszkurával indítottuk a késő délután. Negyed sátor, melankolikus hangulat. Kedvelem Maszkurát, a szomorkásan vidám habitusát. Kedvelem még akkor is, ha egy, két, sok száma – sajnos – nettó mulatós.
Vasárnaptól már nem állíthatom, hogy még sosem voltam Péterfy Bori koncerten. Volt több fesztivál, ahol már „összefutottunk”, de fél, másfél szám után én mindig leléptem, mert unatkoztam. Nem állítom, hogy a vasárnapi koncert minden pillanata lekötött volna, de unalomról szó sem volt, sőt! Bori nagyon jó kis koncertet produkált, ráadásul a nagyszínpadon, ami miatt eleve voltak fenntartásaim, amik aztán nem igazolódtak. Mert nem volt túl nagy a tér, legalábbis elöl állva egyáltalán nem tűnt annak.
Anno, a PAFE sajtótájékoztatón két együttes képviselői voltak jelen: a Balkán Fanatiké és az Anna and the Barbies-é. Két együttes volt, akinek koncertje nem szerepelt a nyomtatott műsorban, illetve hibás volt a neten. Gondolom nem kell mondanom kitaláljátok melyik volt az a kettő.
Ahogy szombaton Jorgoszék, úgy vasárnap Annáék is tisztességgel megnyomták a mostohán kezelt buli elejét. Anna őrületes – az ő elnevezése szerint – kecskével a fején lépett színpadra, hogy aztán pár szám után már a közönség közé vesse magát, vetkőztetve, táncoltatva őket. A képeket keressétek FB oldalunkon.
Neve miatt mindenképpen kíváncsi voltam a Mary Popkids nevű bandára, de az igazat megvallva kicsit csörömpölősre sikeredett fellépésük, bár az is lehet, hogy a negyedik nap éjszakájára a füleim egyszerűen feladták a szolgálatot. Mindenesetre a srácoknak nem volt idejük kibontakozni a színpadon, mert én a második szám alatt már távoztam is.
PAFE záró koncertnek a Kutya vacsorája tűnt tökéletes választásnak, de bármennyire is imádom Líviuszt együttese élőben még soha nem kötött le 15 percnél tovább. Kivéve azt a fantasztikus szobasziget koncertet, amiről blogunkon meg is emlékeztünk.
Hajnali 3 körül járt az idő, mikor is a búcsú lángos és hot-dog elfogyasztása után kifelé vettük az irányt. Fáradtak voltunk, kicsit fáztunk is, hiszen nehéz úgy fesztiválra öltözni, hogy míg fent van a nap addig még egy szál póló is sok, utána meg hirtelen 10 fok köré csökken a hőmérséklet, párás levegővel súlyosbítva.
Egy szó, mint száz hajnali 3 körül úgy éreztük, onnan már csak lefelé vezetne az út, márpedig a PAFE-t sem árt a csúcson abbahagyni.