Belga vs.Tricky, 1:0

Sound-péntek, Sound-szombat, pénteki pörgés után már előre teltházas ma a Balaton Sound. A Pendulum bepótolhatja, amit a Szigeten két éve kihagyott, majd a megunásig-David Guetta után a Berlin Calling Kalkbrennerjét várják sokan.

Elképesztően sokan. Már délelőtt 11-kor plusz kaput nyitottak meg, már akkor legalább egyórányi várakozás volt a bejutás ára, odakint dugó, parkolni nem lehet, kisebb káosz. Idebent fürdőruhás heringparádé, a parton falatnyi bikinikben pecsenyepiros és csokoládébarna lányok ízlés szerint, délben már megy a party a parti sátrakban. Vagy be sem fejeződött, a péntek sokaknak sikerült ütősre.

A pénteki nap mérlege vegyes, jó is volt, mert persze, hogy jó, de hiba is csúszott a rendszerbe, elég nagy. A nagyszínpad hangosítása kritikán alulira sikerült, halk volt és vérzett minden más sebből is, a Tricky és Chemical Bothers koncertet szinte élvezhetetlenné tette. Mindkettő alatt különösebb megerőltetés nélkül lehetett beszélgetést folytatni az első sorokban, de ami a hangerőből kitelt, azt se volt nagy élmény hallgatni. Nincs rosszabb, mint amikor valami, ami lehetne jó is, mégse az. Különösen igaz ez Trickyre, aki adott ugyan koncertet, de elég nehezen emészthetőt. Külön világot alkotott magának a mikrofonjával, akörül kígyózott hipnotikus mozgással, néha belehörgött és ennyi. Nem mondom, hogy nem nézem szívesen a kockás hasát, az elborult zenével sincs feltétlen gond, de ez most nem valahogy nem jött neki össze. Kapcsolat a közönséggel szinte semmi, azt nézni, ahogy valaki mentális zavarban vergődik a színpadon, súlyosbítva a minősíthetetlen hangosítással, hát, valahogy nem adja. Olyannyira nem, hogy lézengtek az emberek az egész koncerten, többen tomboltak Belgán a magyar nemzeti hip-hop-ra, mint a brit trip hop lebőgésén. Ilyen gondok a Chemical Brothers fellépésével már nem voltak, hozták, amit lehetett, halk volt ugyan, de a show lement. Ez alatt a die Antword állítólag a fesztivál buliját csinálta meg, de ez sajnos kimaradt, helyette a vizuálban még mindig erős britek. Végigmentek a három éve is látott vetítések és az új album új ötletei, lézerek, robotok, katedrálisok – szép, és annyira jó lehetett volna, ha hallom is, nem csak látom…

Ezzel szemben az Aréna sátorban olyan a hang, amilyennek annak lenni kell. Paul van Dyk dübörgött, teltház előtt rázták a fenekük meg a rongyot a fehérpólós izomfiúkák és barátnőik. Meg mi is, hajnalig. Délben arra keltem, hogy az árnyékomat elirigylik a sátram felett, így frissen előnyújtóztam, irány a víz, a kávé, a napsütés. Most egy kis Beat Dis, hogy a magyarok se maradjanak ki, aztán megyünk tinilányokat  nézni, hogy megy nekik a drum’nbass-re ugrálás, majd jön Paul Kalbrenner. Kicsit hisztizik ugyan, de jön.