Az első gesztenye, a tévedhetetlen jele az ősznek. Ma megtaláltam, zsebre vágtam. Beszélhet már tv, rádió 30 fokról, engem nem érdekel. Ősz van, újra indul a mókuskerék, ideje számba venni az elmúlt nyarat, mielőtt a szép emlékek helyét elfoglalják az iskolai bevásárló listák, a reggeli rohanások, reménytelen útkeresések, kerülendő a város méretű dugót.
Barátnőm azt olvasta valahol, hogy a hardcore feszt-arc az, aki egy nyáron legalább 3 fesztivált meglátogat. PAFE, VOLT, Hegyalja, Sziget – részemről ennyi fért bele. Négy. Negyvenesen. Lehet, hogy nem vagyok normális.
Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy mindegyiken sátraztunk (igaz a szigeten hajnali hazajárósan), akkor a ‘lehet’ szinte bizonyossággá válik.
PAFE – a takarékos fesztivál. Ha az élemedett korút nem zavarja, hogy napokat töltsön el (jó)pár nagy ho-ho-ho-hót meg süsüt daloló (kora) huszonévessel, akkor ez a fesztivál a tökéletes indítás a nyárhoz. A hangos fiatalság és a rajzfilmslágerek mellett nem árt még felkészülni hidegre és esőre is, elvégre a pünkösd környéke – globális felmelegedés ide, felmelegedés oda – nem arról híres, hogy 30 fok lenne árnyékban. Ez az a fesztivál, ahol barátságosak a biztonsági őrök, béketűrők a hot-dog árusok és a fröccsösöknél már egy este is elég, hogy az ember törzsvendéggé váljon.
VOLT – szombat estére. Vagy péntekre. Mikor hogy sikerül, de nekem mindig csak egy napra (sajnos). Ha a koncertek alapján választanék fesztivált, akkor ez lenne az, ahol végig jelen kellene lennem. A VOLT a konszolidált fesztivál, ahol korosztályom az ilyen rendezvényeken megszokottnál jóval nagyobb számban van jelen. Ami az igazi meglepetés, hogy az emelkedett átlagéletkor egyáltalán nem jelent kisebb, visszafogottabb bulit, pusztán kevesebb hányó, fetrengő embert. Na ja, kérem, alkoholfogyasztás terén is a gyakorlat teszi a mestert!
Hegyalja – a barátságos fesztivál. Ó igen, a Hegyalja, az a Hegyalja. Ezen a fesztiválon derül ki, hogy nem számít, ha már pénteken elfogy a bor, ha nincs szóda és ásványvíz is csak elvétve lelhető fel, ha tisztálkodni is csak hosszas sorállás után lehet, nem számít semmi, csak a társaság! Az pedig a Hegyalján hibátlan! Ez az a fesztivál, ahova az emberek miatt megy még a magamfajta kevéssé barátságos, kissé mogorva alak is. A Hegyalja az a fesztivál, amit még évekig nem szeretnék kihagyni.
Sziget – csak mert ott kell lenni. Még akkor is, ha mint idén, a nagyszínpados fellépőket csak elvétve ismertem. Ott kellett lennem, ha másért nem azért, hogy a sziget bizonyíthassa sokoldalúságát. Persze, a sziget drága, ráadásul nyíltan a külföldiek kegyeit keresi, amitől mi én, kis hazai látogató kicsit durcás vagyok. Ugyanakkor szeretem hallgatni a lelkes külföldieket, amint mesélik nekem, hogy mennyire jó is ez a hely, szeretem újra és újra üdvözölni az előző években már látott kis színes lakóautót, szóval szeretem azt a kis várost és lakóit ott a hajógyárin, azon a pár augusztusi napon.
Ha sorrendet kell állítanom, akkor Hegyalja nyer, de a másik három szorosan ott liheg a nyakában. Jövőre ugyanezt a kört tervezem, talán csak VOLTból kellene egy nappal több, no meg egy kis Orfű. Mert a gyep (az Or)fű, az nagyon tud hiányozni.
Mért ne lennél normális. Ötvenesen már te is öt fesztiválon leszel. Igaz nálam az idén eltolódtak a színház felé a dolgok. Akkor egy ötvenes fesztiválnyara: Shakespeare Fesztivál, Hegyalja Fesztivál, Thealter, Dörögdi Fesztivál és a SZIN. És volt még a tarsolyban, de azokra csak be-beugrottam egy estére.
bocsi, miért.
🙂 hát énis még százévesenis hetijegyes leszek 😀
Én + ezúton köszönöm meg a társaságod:)Bár nekem a Volt helyett Sound lett… Jövőre még belerakjuk a Taljándörögdöt is…? Esetleg egy kis SZIN? A Vidort azér’ hagyjuk ki…:)