Ártéri Skalandozás 2008-ban is

A 2008-as Nagy Skaland-pótló, hosszú nevű PASO Ska Reggae Club Sátortábor és Találkozót idén június 25-29. között a már jól ismert helyszínen, a római-parti Ártér Kultúrparkban rendezték meg. Az első két nap eseményeiről lemaradván a hétvége krónikája következik.

Szombaton délután öt óra körül értem ki az Ártérbe, ahol családi hangulatú sziesztába futottam bele. A programkiírás alapján ekkor kellett volna a koncerteknek kezdődniük, de hangolásnak se híre, se hamva nem volt. A Csónakháznál kicsit hallgattam Bokor Doktor nyugtató zenéjét, majd a bejárati pultnál söröket csúsztatva múlattam az időt. A táborozók jöttek mentek, ráérősen teltek a percek egészen hét óráig. Persze nem mindenki választotta a délutáni köldöknézést: a tábor vállalkozóbb kedvű lakói fociztak és kosaraztak. Közben megtudtam, hogy a csúszás oka, hogy szombat este elmarad az Eskabbe koncertje.

Így hét óra után pár perccel az Escape kezdett a Csónakház deszkáin. Eddigre a sátorozók is elkezdtek mocorogni, és nézőnek öltözve képviseltették magukat a színpad előtt. A hatosfogat vidám ska-reggae zenéjével mindenkit felvillanyozott, aki a Csónakházba beszoruló hőség ellenére is kíváncsi volt rájuk. Korábban nem láttam még őket, de alig 35 perces koncertjük nagyon tetszett.

Rövid átszerelés után Szasza vezetésével a Masszív pörgette tovább a közönséget. A helyzet és a benti hőség fokozódott, színpadon és színpad előtt lévők heveny ugrálással próbálták meg elhappolni egymástól a lassan frissülő levegőt. Energikus megmozdulásokban tehát nem volt hiány, a gyors mozgású csapatról szinte lehetetlen volt épkézláb fényképet készíteni. Aminek mondjuk egyébként sem kedvezett a Csónakház poros levegője, és a zsebkendőnyi színpad fényviszonyai. De megoldottam.

Kilenc óra körül jártunk az estében, mikor is a Malacka és a Tahó koncertje következett. Hosszabb átszerelés után kezdtek, mialatt egyik közeli sátornál kedves táborlakó hölgyek bevezettek a rasztásítás és a hajhorgolás alapfokú rejtelmeibe. Kedvesem már egy ideje szeretné ujjnyi vastag hurkákban viselni fejdíszét, de meghökkent, mikor kiderült, hogy átlagosan hosszú hajnál is kb. 2-3 nap, míg elkészül a remekmű. Na de vissza Malackáékhoz: míg odakinn már kellemes nyáresti hűvös volt (amit csak az ébredő szúnyoghadak miatt nem tudnék tökéletesnek nevezni), a Csónakházban hőség és por uralta a terepet. Ha a Masszív energikus volt, akkor Malackáék pörögtek, mint az a bizonyos stanicli. Nagyon élvezetes volt koncertjük, mely idejével igazodott a korábban fellépőkéhez. Alig negyven perc se volt, de hozták a tőlük elvárt minőséget. A gondos szervezőknek köszönhetően azonban odabenn is volt egy pult, a folyamatos folyadékpótlást megoldandó.

Szombat este negyedikként az I Foundation vezette fel reggae-dancehall alapú dalait. Róluk most hallottam először, de azt hiszem, hogy nem utoljára van ez így. Valójában nehéz pontosan leírni zenéjüket, ugyanis a két mondattal előbb említett stílusok mellé nyugodtan oda lehet tenni a modern reggaet, a hip-hopot és még az r’n’b-t is. Mindezen összetevőkből színes stíluskavalkád keveredett ki szemünk láttára a színpadon. Engem megnyertek maguknak, igyekszem más alkalommal is elcsípni fellépésüket.

Az I Foundation utáni átszerelés interregnumában a focipályán spontán pirománia zajlott égő hullahopp karikával, és tüzes meteorokkal. Sikerült pár jó képet lőnöm, de a tűzfújást nem tudtam lekapni. A lányok lélegzetelállítóan ügyesen bántak az égő eszközökkel, és mutatványaik alatt valaki dobon kísérte őket.

Lassan éjfélbe hajlott a szombat, a tábor közönsége is növekedett alkalmi koncertjárókkal, mikor Tigrisék léptek színre. Érkezésükre a Csónakház nézőtere megtelt, még valahogy a por is eltűnt a levegőből. Számomra mindig élményszámba mennek koncertjeik, melyeken garantált az egekig érő hangulat. Most sem történt másképp, túlzás nélkül egy percesnek tűnt koncertjük, úgy illant el az alig több, mint félórás fellépés. A beindult közönség még marasztalta volna őket, de ráadásra nem volt lehetőség, a Tigrisek pakoltak, és ahogy jöttek, el is tűntek. Csak az érzés maradt utánuk, de azért megérte kivárni a kései kezdést.

A szombat éjjelre meghirdetett Re-G és Another Day fellépéseit már kihagytuk, kellemesen elfáradva hazafelé vettük az irányt valamikor egy óra magasságában. Vasárnap a sound systemek napjával zárul majd a tábor.