Hamar, hamar, keljünk népek, mert nappal van, világos, induljunk! Számomra a napszak látható része a vonzóbb, még látok arcokat, ismerem a színpadok hollétét, megtalálom a sátramat, tudom, kivel beszélek, hol és hogy vagyok, ilyenek. Az éjjel rendszerint a csúszásé, folyamatosan mindenki keres mindenkit, te hol vagy, én itt, jó akkor egy óra múlva, holott tudom, …

Elektromos eszközeink hasonló tempóban amortizálódnak, mint mi magunk a Szigeten: miután a fényképezőgépem objektívsipkáját már két napja kombinált fogóval méretre igazított, zöld kockás, egyébként igen trendi tormásüvegfedővel helyettesítem, vasárnap reggelre már a pendrájvomból is kimegy az élet, biztosan megviselte a szigetes klíma. A szigeten ráadásul rögtön átkozódom picit a nettempó miatt, és egy órát aszalódom …

Az úgy volt hogy szombat. Szombaton nagyon szétcsúsztam, maradt tehát vasárnapra a sarokban ülök besötétítve, fejfájáscsillapítókkal leszedálva. Örültem hogy élek, így a vasárnap i sziget, szégyen-nemszégyen, kimaradt. Szombatról a tanulság megvan: mindig keress olyan embert akinek egyezik a zenei ízlése a tieddel, különben kurvanagy bosszúság lesz az egész. Radioheadre oké, még kiegyeztem hogy nemmegyek, merthiszen …

Délután Maszat elkap, mennem kell a nagyszínpadhoz. Gentleman and the Far East Band, Németországból. Korai időpont, és mégis meglepően sok néző. Főleg külföldiek. Nagyon kellemes, vérprofi reggae zene, finoman kidolgozott váltásokkal. Nekem kicsit visszafogottnak tűnik, de még a nap is kisüt, hogy jól érezzük magunkat. Teszi is ezt párezer ember. Elindulok TGM-re, sajnos itt nincsenek …