Az ember soha ne akarja előre megmondani a tutit, mert abból holtbiztos lebőgés lesz. Bevallom, unalmas, izzadtságszagú múltidézést, öreges nyenyergést, múltjából élő utazó cirkuszt, tét nélküli, gyenge haknit, fogd a pénzt és fuss típusú Best Of-műsort vártam. Én örülök a legjobban, hogy nem lett igazam. Skye Edwards kilépése óta a Morcheeba tulajdonképpen megszűnt létezni. Na …
A napközben berúgott kismotor vígan döcögött, aztán jöttek a gonosz zenészek néhány jókora gázfröccsel, mire rögtön kíméletlen versenygéppé változott. Sántít a hasonlat? Lehet, késő van. Jó volt ma a SZIN? Feltétlenül. Tájékoztatásul közlöm, hogy a tegnapi bejegyzésben említett, árát kaméleon módjára változtató sört ma már 340 szépen csengő magyar forintért adták az ominózus büfénél, miközben mindenhol máshol …
– Honnan van? – kérdezem Peti Hubertus-logós rádiójára mutatva. – Á, tegnap nyertem szarvasbőgés-utánzó versenyen. Ránézek: nem annyira másnapos, hogy hülyeségeket beszéljen. Lemaradtam volna valamiről? Egy álmos reggel a SZIN-en. A SZIN délelőtt olyan, mint egy nagyobbacska gólyatábor, plusz medencék és Nemzeti Sport. És persze karikás szemű, tébolyult tekintetű sajtósok, akik netezni akarnak de nem tudnak. A stratégiailag …
Céltalanul bolyongunk a SZIN-en EZ Basicsre várva, amikor különös jelenséggel találkozunk. A helyi Rádió Plusz kitelepült egy !nyitott! stúdióval és egy !zuhanykabinnal!, ami azt a célt szolgálja, hogy az alkoholtól mámoros fesztiválozok oldottan karaokézzanak. A mikrofont beépítették egy zuhanyzófejbe, nagyon cool, tényleg. Bent egy kis plazma nyomja a klipet és feliratozza a szöveget, ha valaki nem ismerné az általa választott …
Elnézve a Backyard Babies koncertjét, az ember nem is érti, vajon miért olyan magas az öngyilkossági ráta a skandináv országokban, miközben – ha eltekintünk a borongós időjárástól, az alkoholturizmustól és a templomgyújtogató metálosoktól – ezek az állítólag maguknak való, zord vikingek csapják a világon a legjobb bulit. Minden a jó frontemberen múlik, úgy meg persze könnyű, ha …
„Háromszáztíz” – közli a jól láthatóan életunt csapos, miközben valószínűleg a pokolba kíván, amiért visszakérdeztem. Szóval háromtíz. Megérkezésemkor még kettőkilencvenért vettem ugyanitt, ugyanebből a sörből, alig egy órája már háromszáz volt, most meg ennyi. „Vajon mennyi lesz utolsó nap…?” – villan át az agyamon a gondolat, de gyorsan elhessegetem magamtól; hiszen csak most kezdődik a SZIN. Ez nem nulladik nap. …