Közép-Európa egyik üde színfoltja a Colours of Ostrava, amely immáron 22. alkalommal töltötte meg fesztiválozói élettel a már több mint két évtizede inaktív Dolní Vítkovice acélgyár területét. Szokásához híven idén is rengeteg különlegességgel készült a cseh fesztivál, amire mi is kilátogattunk július 16-tól 19-ig.
2015 körül figyeltem fel először a Colours of Ostrava-ra és mondhatni, első látásra szerelem volt: könnyen megközelíthető, poszt-indusztriális helyszín, mutatós line-up, amelyben egyszerre keveredik a mainstream és az underground. Azóta évről-évre figyelemmel kísértem a fesztivál alakulását, de most jött csak ki úgy a lépés, hogy ténylegesen meg is látogassuk – ha már úgyis kerek lett a megismerkedésünk évfordulója.
Reggel 7 körül szálltunk vonatra a Keletiben és délután már a sátrunkat vertük a sziléziai Ostrava vár parkjában. Ez már olvasva is sokkal kellemesebbnek hat, mint amit 2 héttel korábban a Roskilde kempingben megéltünk. Kellemes, csendes, tiszta és zöld környezetben tölthettük el a 4 napunkat a kempingbe, amiből gyakorlatilag alig mozdultunk ki. Volt egy kisebb Kaufland is, egy reggeliztető kocsi, péksütiket árusító pult, 0-24es mentőszolgálat és egy állomás, ahol mikrók és vízforralók álltak rendelkezésünkre.
A fesztivál területe és a kemping amúgy kb 2 km-re van egymástól, amit mi gyalog tettünk meg és amennyire tűnt taszítónak elsőre, annyira lett élvezetes. Az Ostravice folyó partján húzódó úton biciklis és gyalogostársainkkal, vadregényes, fákkal körülölelt, reflektorokkal felszerelt, rendőrök által felügyelt szakaszon jártunk-keltünk, ami a hajnali hazaérkezések során egy ködös-hűvös ösvénnyé alakult.
Ha már az imént szembeállítottuk a Roskilde-t és a Colours-t, íme egy újabb pont, amiben a cseh fesztivál diadalmaskodott: a koncertek. Itt már jóval több koncertet élvezhettünk és jóval közelebbről. Igaz, a számunkra izgalmasabb koncertek nagy részének a nagyszínpad adott otthont, az előtte lévő tér olyan hatalmas volt, hogy a tömeg kényelmesen elfért, mi pedig könnyedén előre tudtunk törni. Így olyan legendákat láthattunk/hallhattunk 4.-10. sorokból, mint Iggy Pop vagy Sting. De rajtuk kívül elcsíptük még Alvaro Solert és világslágerét, Billie Eilish testvérét, FINNEAS-t, illetve Jung Jaeil-t filharmónikusok társaságában, ahogy az általa komponált Squid Game vagy az Élősködők filmzenéit szólatatják meg élőben. Ez utóbbi hagyta a legnagyobb nyomot bennünk.
Legalább ennyire keltettek mély benyomást a jeltolmácsok, akik a nagyszínpad koncertjein külön, a siketek és nagyothallóknak kialakított részen jelnyelvelték végig a koncerteket. Majd a végén megvitatták az élményeket. Ilyet se láttunk még előtte.
A Squid Game amúgy a fesztiválon máskor is visszaköszönt, ugyanis volt egy Netflix-stand, ahol ki lehetett próbálni a híressé vált ”red light, green light” játék egy átalakított verzióját. De ezen kívül még sok kitelepülő volt: ékszerárusoktól kezdve, a tudatosságot népszerűsítő Meltingpot fórumon át a gyereknek kialakított negyeden keresztül, egészen a bizarr hajakat formázó fodrászokig.
No meg a végtelen mennyiségű kajás stand. Nem igazán emlékszem olyan fesztiválra, ahol ennyi ételárus lett volna, de itt a gyár központi részén, ahol a fejek fölött csövek futottak, egymást követték a gyrosok, wok tálak, hamburgerek, sültek és többnyire a lángosok. Nagy átlagban amúgy 150 koronáért (kb. 2400 forint) már tudott enni az ember, míg a sört 60 korona (kb. 1000 forint) körül csapolták. A felcsapódó gőz és a rozsdás acélelemek egészen kellemes, brooklyni vibeot kölcsönöztek a helynek.
Viszont zene-ügyileg is ki volt használva a gyár adta hangulat: a leginkább elektronikus zenék olvasztótégelyeként szolgáló Fresh Stagen. ¥ØU$UK€ ¥UK1MAT$U szettjén az embernek jogosan lehetett olyan érzése, mintha egy illegális rave partyba csöppent volna.
Nehéz objektívan véleményezni a fesztivált, hiszen előtte két héttel voltunk egy másikon, így bár különböző profilú fesztivál a Roskilde és a Colours of Ostrava, akarva-akaratlanul összehasonlítjuk a kettőt. Viszont nem nagyon találunk, amiben ne diadalmaskodna toronymagasan az utóbbi. Jó, talán annyi, hogy Ostrava önmagában nem egy vonzó turisztikai hely és nem igen tud mit megnézni az ember a környéken. Ehhez viszont a fesztiválnak nem sok köze van.
Ahhoz viszont már annál inkább, hogy egy olyan kultúrált fesztivált (igen, ez egy létező szópár) szervez, ahol mindenki békésen, kényelmesen elfér és olyan apróságokkal teszi teljessé a fesztiválélményt, amire amúgy nem is gondolna az ember.
Ja, és egy igényes kempinget biztosít a fesztiválozói számára, ahol az idősektől a lakókocsisokon át a családosok is gondtalanul tudnak pihenni.
Hosszú idő után ismét egy olyan fesztiválon voltunk, ahol mondhatni minden elemében jól éreztük magunkat. Nem kell egyesével kiemelni részeket, hanem bátran kijelenthetjük, hogy jó szívvel ajánljuk mindnekinek úgy, ahogy van.
További képeink a fesztiválról:
📸 Fotók: Csiha Dóra, Fesztblog