Szavaim elé keresem a helyesen leíró jelzőt, örvendek ha találom, de egyre s inkább nem sok jóval kecsegtető koncepciónak tűnik ama elgondolás, hogy a napszámos lehetőséget félredobva, Sziget-bejegyzéseim színsémát vegyenek fel. Zöld hetijegyes színtévesztőként szinte várható volt, hogy előbb-utóbb bebukom, de hogy a szürke barát, már tudom. Pedig egy fabatkát nem adtam volna az elején …

Néhány kósza gondolat és képi kifejezőeszköz engedtessék még meg nékem csatolandó a csütörtököt mondókhoz, hisz részletekben rejlik a hitelesség és körítésben úszkál az általánosság, avagy felszínre vetett betűtészta a szó, lében áztatott liszt-tojás-só a falat; le a tét, fel az emelő, csak sorjában. Régen voltam Anima S.S. koncerten? Igen. Nálam a tagcsere is csak csellengő …

Magenta vagy? Újabb szalagok hullnak sárba porba, a T-modell kiköszön, int egy búcsút, egy csütörtöki napig végre Comolyan vette mindenki, míg csak tartott a tánc, az őrület, a csábító rituálé. Erős volt, ahogy egy második napnak lennie kell. Nagggyon erős! Érzem magam, áthatóan – orrom rég nem őszinte-, másképp. Furcsa dolog rádöbbenni a másnapon esendőségünkre, …

Keresztfákon sétál tip-top, apró cicaléptekkel egy fekete macska a vasúti sín nyomvonalát követve.., neki már négy lába van, elveszett, már megveszett? Még csak 1 napon vagyunk túl, még csak 1 ködös-különös éj kísért, egyszerű még az ébredés; három, kettő, 1, beszámoló – még nincs indok, még nem marad el. Alap a nap, a munkanap szerda, …

Tény mi az, meg mit mondok, eljött a Nap, 7-re mond a gondnok, fel… s leviszi a szemetet. Majd jön, csak búcsúzik ‘ill és’ kámforrá válva kidzsal a Szigetre azt ottragad, mert megérinti a fesztivál, a hangulat, az érzés, s az asszonyra nem hasonlító álmai nője azúri vendégkörből. Csak úgy véletlenség, nem tehet róla, összehozza …