Június 22-én első alkalommal látogatott hozzánk a 2010-es évek első felének egyik legmeghatározóbb indie-folk zenekara, az Of Monsters and Men. Idei első Park-os koncertünk visszafogottnak ígérkezett, viszont tartott meglepetéseket.
Az indie, folk, alternatív hármas hallatán sokaknak egyből az őszi időjárás jut eszébe és/vagy az utazós, bekuckózós vibeok. A stílus egyik zászlóshajója (volt) az OMAM, akik legnagyobb áttörésüket a Little Talks c. slágerükkel érték el, ami egyfajta himnusza is a műfaj kedvelőinek és még talán azon is túl.
Az izlandi zenekar és hangzásvilága viszont a rekkenő nyári hőségbe érkezett meg hozzánk, amit amúgy ők is megjegyeztek – nem csoda, hisz a 30+os időben hosszú farmerben álltak színapdra mindnyájan.
A felvezető egyszálgitáros RAKEL sávjának nagy részét elcsíptük, de őszintén szólva, nem hagyott mély nyomot, kissé andalító volt.
Az Of Monsters and Men viszont ennek ellentetjét szállította, pedig eleinte tartottam attól, hogy belefeledkezünk a kellemes, életigenlő zenéikbe, viszont bőven voltak rockosabb, elszállósabb elemek is a másfélórás műsoridőben.
Valamelyest megalapozta az este sikerét, hogy az egyik nagy közönségfavorittal nyitották a sort, a King and Lionheart-tal, amit ezt követően a legfrissebb album dalai követtek – ezek is szépen szóltak amúgy élőben. Nagyobb földindulásokat azonban a koncert vége felé lehetett tapasztalni, amikor majdnem egymást követte a Dirty Paws, Crystals és a Little Talks. Ezekre amúgy még az én általában földbegyökerező lábaim is hajladoztak.
A visszatapsra két dallal tértek vissza, melyek közül egyik sem a képzeletbeli indie sláger katalógusuk hiányzó darabja, a Mountain Sound volt – ezt amúgy kicsit sajnáltam. Ezen kívül viszont azt tudom mondani, hogy egy igencsak jó koncertet adtak. A zenészek kivétel nélkül odatették magukat – különösen Nanna, aki frontemberhez méltóan nagy átéléssel adta elő a dalokat, kommunikált a közönséggel, énekeltette őket, lejött közéjük és még melodikán (billentyűs fújós hangszer) is játszott.
Stage design szempontból amúgy nem számítottunk nagy látványosságokra és ez be is bizonyosodott: hátul hosszú fehér csíkokra vágott függöny és néhány stúdiólámpa szolgáltatta a látványvilágot. Meg amúgyis 7-en voltak a színpadon, bőven elegendő vizuális inger ért így is.
Hálás és szép számú közönség gyűlt össze a Parkban, ami meglepett, mert nem hittem, hogy ekkora tábora van a zenakarnak itthon, bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy sok külföldi hangot hallottunk körülöttünk. Mindenesetre érződött, hogy ez bőven több volt egy átlagos nyár esti koncertnél.