Egy visszatérő, hazai közönségkedvenc tartott koncertet az Akváriumban április 26-án, vasárnap. A tuareg együttesnek hála egy kis sivatagi érzés költözött az Erzsébet téri oázisba.
A Tinariwen nevével – a több évtizedes fennállása ellenére – még csak az elmúlt években találkoztam, köszönhetően budapesti látogatásainak. Elsőre a nem hétköznapi megjelenésük volt, ami bevésődött, amihez már később társult a különleges hangzás.
Több szempontból is különlegesnek bizonyult a szóban forgó koncert:
- egyrészt, mert korábban nem, vagy csak nagyon elvétve voltunk világzenei eseményeken
- másrészt, mert vasárnap este volt a koncert, így történhetett meg az, hogy gyakorlatilag a hét utolsó napját vártuk a legjobban
Ugyancsak ritkaságszámba megy, hogy egy koncert előzenekar nélkül valósuljon meg, itt viszont ez volt a helyzet, amit amúgy egyáltalán nem bántunk, hisz bőven két koncertnyi élménnyel gazdagodtunk.
Márcsak azért is, mert 7(!!) zenész volt egyszerre a színpadon, akik közül legalább hárman gitáron, mindegyikük énekkel, egyikük pedig ütős hangszerekkel kísérte a koncertet.
Bár szövgeikben kevésbé kellemes témakat is boncolgatnak, a hangzásukban mégis örömteli és életigenlő volt, amit tapasztaltunk. Ez márcsak azért is hatott furcsán jól, mert a tuareg szövegeket (feltételezem) senki nem értette, így pontos setlisttel ha szeretnék se tudnék szolgálni.
A Tinariwen zenéje a szó legszorosabb értelmében is világinak mondható, hiszen mindenkinek szólnak: az idősebb korosztálytól a fiatalabbakon át mindenféle emberrel találkoztunk az este, elég szép számban ráadásul. Nem is tudom, mikor láttam ennyire telítve az Akváriumot utoljára.
Ezt pedig abszolút meghálálta a zenekar, amelynek tagjai nagyrészt 60 évnél idősebb tagokból áll, akik a koruk ellenére tolták le a másfél órás koncertet (visszataps után még 3 számmal). Mindezt úgy, hogy nem érződött rajtuk a megfáradtság.
A koncert után többektől is hallottuk, hogy ez már sokadik Tinariwen koncertjük volt, ami utólag abszolút érthető, nagyon jó energiák uralkodtak végig a Nagyhallban. Majd minden szám után vastaps, ujjongás és fütyülés igazolta vissza a bluesos, népies és mégis táncolós dallamokat.
A zenekar népszerűségét az is igazolta, hogy többeket is láttunk vinyl-el a hónuk alatt távozni. Mi megémelégedtünk a koncert nyújtotta élmény darabkáival és a tudattal, hogy még biztosan viszont fogjuk látni őket.