Március 26-án, csütörtökön adott koncertet Budapesten Alfa Mist és zenekara. Bár három éve már volt nálunk a brit zenész, mi a mostani koncertre kaptuk fel igazán a fejünket.
Alfa Mist is azon előadók közé tartozik, akiknek munkásságáról nem volt mélyreható tudásom a koncertet megelőzően. Viszont spotifyos kalandozásaim során annyira megfogott, hogy úgy voltam vele, élőben biztos nem fog csalódást okozni
– arról nem is beszélve, hogy egy improvizatív jazz előadóra úgy istenigazán nem is lehet “felkészülni”.
Ígyhát egy esős csütörtöki estén a Deák felé vitt az utunk, ahol már pont végzett a Sitmob, így kicsit korábban álltunk be a tömegbe. És itt ért az első meglepetés, ugyanis szemben a várakozásaimmal (és a Facebook-eseményre érkezett visszajelzésekkel), szellősen, de közel teltházzal ment végig a koncert.
A második meglepetés, ami már kevésbé volt meglepő, hogy nem volt rapbetét a koncerten, annak ellenére, hogy Alfa több számában is rappel. Valahol amúgy számítottam erre, hisz mégiscsak Alfa Mist legújabb lemezének, a Roulette-nek volt a bemutatója(, ami kizárólag instrumentális dalokra épül), viszont titkon reméltem, hogy a zongorán túl a szavakkal is játszani fog.
Ez viszont nem így volt, cserébe viszont kaptunk egy másfél órás, izgalmas, profi jazz koncertet, ami számomra egy abszolút új élményt adott, hiszen nem igazán voltam korábban olyan könnyűzenei koncerten, ahol ne lett volna beszéd vagy ének – talán a Jazzbois az egyedüli kivétel.
Különösen tetszett, hogy az 5 fős zenekar tagjainak bemutatása nem a szokásos jam közbeni hangos névdobálás volt, hanem minden zene előtt az adott zenész improvizált pár percet, amire aztán rácsatlakozott a zenekar és úgy játszották el az adott dalt.
Összeségében tehát egy emlékezetes koncerten voltunk, ahol a zene, a hangszerek, a kreativitás állt a középpontban a nagy allűrök, a felesleges átkötő beszédek és a kiszámítható koncertívek helyett.