Február 18 és 21 között fesztiválózói élettel teltek meg Ljubljana utcái, ugyanis idén is megrendezésre került Európa egyik legnagyobb téli zenei és konferencia eseménye, a MENT Fesztivál.
Az elmúlt években rendre akadtak olyan fellépők a szlovén fesztivál line-upjában, amire felkaptuk a fejünket, az idei évben viszont ez nem így volt, nagyon undergroundra vették a figurát. Jogos lehet a kérdés, hogy akkor miért pont most megyünk Ljubljanába? A válasz pedig a MENT alapkoncepciójában, a felfedezésben rejlik.
Rengeteg zenész és stílus képviseltette magát a 4 nap alatt. Amelyek közül jónéhányat mi is el tudtunk csípni, viszont több okból is a pénteki nap maradt a legemlékezetessebb számunkra. Egyrészt, a helyszínek miatt (aznap a ljubljanai várban is voltak koncertek), másrészt pedig a koncertélmények miatt. 2 előadó koncertje vezérelt minket elsősorban: Valentina Magaletti és Deák Juli. Előbbi dobokkal és más ütős hangszerekkel, míg utóbbi egyszál fuvolával kápráztatott el mindenkit (köztük viszonylag sok magyart) a vár kápolnájában.
Másik ominózus helyszínegyüttes a Metelkova volt, ami egy igazi kultúrális olvasztótégely volt. Belépve az udvarra azt éreztük, mintha egy másik világba csöppentünk volna: szétgraffitizett épületek, kevés világítás, vasrácsos játszótér és romkocsma-szerű koncerthelyszínek, ahol az indietől kezdve a noiserockig mindenféle zenei stílus megfért.
A fesztivál egyik központjaként és egyfajta kereteként funkcionáló Kino Siska viszont nem annyira fogott meg bennünket. Bár moziterem és kézműves sörök széles választéka várt bennünket, annyira sok ember volt, hogy nehéz kellemes élményként visszaemlékezni a helyre. Ráadásul, eléggé távol volt a szállástól a helyszín, – a tömegközlekedés pedig éjfél után megszűnik létezni – így az egész napos kirándulások és túrázások után nem igen volt már kedvünk hazasétálni.
Ugyanis, délelőttjeink a város és a környék felfedezéséről szóltak, mivel a MENT bérletünkkel korlátlanul utazhattunk a helyi szolgáltató, az LPP járatain, amit maximálisan ki tudtunk használni. Ljubljana kisméretű fővárosnak számít, kb. 300.000-en lakják, így a várost nem telt sok időbe bejárni, viszont amit láttunk, az tetszett. Hangulatos óváros, érdekes múzeumok, rendezett utcák, pezsgő folyóparti élet és szép hegyes-dombos zöld részek jellemezték a várost és környékét. Mindenképp javasoljuk márcsak a város miatt is az utazást. Arról nem is beszélve, hogy nincs messze Bled, ami aztán tényleg gyönyörű, igazi képeslapos/bakancslistás hely (oda már nem volt érvényes a bérletünk).
Tehát óriási pacsi a helyi tömegközlekedésen való korlátlan utazás és a fesztivál összekötéséért. Példátlan kezdeményezés volt ez a szervezőktől, nemigen tapasztaltunk ilyet más fesztiválokon.
A MENT nem az a fesztivál, ahol olyan általános következtetéseket lehet levonni, minthogy “olcsó volt a sör” vagy “jófejek voltak a biztik”, lévén, hogy több, különálló helyszínen voltak a programok, ezért mindegyik klub a maga rendje és szabályai szerint működött és adott különálló élményeket. Azt viszont elmondhatjuk, hogy mindenhol sokan voltak, ami leginkább azért lehetett, mert sold outos lett az alap bérlet vagy azért, mert viszonylag kicsik voltak a helyek és így mindenhol tetházat éreztünk. Ami amúgy érthető, mert mindegyik koncert, amin voltunk vagy csak betértünk, jól szólt és minőséginek volt mondható:
a kuratári munkát nem érheti panasz.
Figyelembe véve az összélményt, abszolút tudjuk ajánlani a fesztivált, márcsak azért is, mert a zenei kalandok mellett egy nagyon szép országot is megismerhettünk. Azoknak talán eggyel jobb szívvel ajánljuk, akik elsősorban nem a line-upban szereplő nevek miatt döntenek egy fesztivál mellett, hanem rábízzák magukat a véletlenre és sodródnak a programokkal.
Ebben ugyanis nagyot MENT a fesztivál
További képeink a fesztiválról:
