Február 6-án tartotta harmadik nagylemezének bemutató koncertjét a Slow Village a Dürer Kertben. Régóta követjük a banda munkásságát, így az album megjelenése és meghallgatása után egyértelmű volt, hogy ott leszünk a koncerten.
6 év telt el nagyobb anyag kiadása nélkül a Slow Village háza táján, most viszont egy 19 (!!!) dalos lemezzel jelentkeztek a srácok, amivel valószínűleg minden falubelit kárpótoltak. Nekem speciel abszolút felúlmúlta a várakozásaimat. Egy-egy tracket már korábban is hallhattunk itt-ott jam sessionök freestylejaiban vag önálló dalként, de album formájába öntve egészen másként hatnak.
Így hát a pénteki estén a Hengermalom út, pontosabban a Dürer felé vettük az irányt, ahol amúgy legutóbbi koncertjeink egyike pont a Slow Village-s Falunap volt. Megérkezésünkkor még a Farseers Collective zenélt, így az ő szettjük második felét még pont elkaptuk. Viszont azt követően már nem nagyon volt idő ténferegni, egyből Ótvar Pestis vette át a mikrofont, hogy elkezdje (sajnos csak) 30 perces minikoncertjét, amibe az idő rövidsége ellenére szép számmal fértek zenék, így például vagy a RETEK CYPHER Franko-val és Ricky the Tricky-vel, a ráfáztál, Kör közepe vagy a híres Alattam. Őt követte Hanzee, aki egy háromengyed órás dj szettel szórakoztatta a közönséget, amíg az est főfellépői meg nem érkeztek.
Amikor a várakozás már a tetőfokára hágott, megjelent a kijelzőn egy digitális óra, amely miután 18:00-t ütött, megjelentek a srácok és velük együtt elindult az album első trackje, A bánya, amit követett az új album 2 legnagyobb bangerje, a Májusi eső és Az ügy. Onnantól pedig nem volt megállás, végigdarálták az albumot olyan SV-klasszikusokkal megszakítva, mint a Jacques Haze, az Úton vagy a kihagyhatatlan 2000tizenvalahány.
Az albumon közreműködők közül ott volt Co Lee, Doktor Monoton, Realisztik, 6363 és a már warm-up során is színpadra lépett Ótvar Pestis is. A kivételesre sikeredett albumon kívül az ő energiájuk is kellett ahhoz, hogy egy újabb felejthetetlen rapbulit csapjanak a srácok. Az album utolsó dalával viszont nem ért véget az este, hiszen a már szokásosnak mondható freestyle jam még hátra volt, ahol a Slow Village-n és a fellépőkön kívül a közreműködők is mikrofont ragadtak, ami egy méltó lezárása volt a bulinak.
Jó ideje járunk már Slow Village bulikra, de határozottan állíthatjuk, hogy ez a mostani egészen más volt, mint a korábbiak. Olyan energiával és lelkesedéssel tolták végig a közel 2 órás showt, mint amilyet régen láttunk tőlünk. Az is érződött, hogy hatalmas effort volt az egész Hat után koncepcióban: már önmagában a 19 dalos lemez ritkaságszámba megy, de ezt megfejelték egy olyan koncerttel, ahol a minőségi line-up mellett olyan visualt raktak minden dalhoz, ami még tovább mélyítette a lemez hangulatát (plusz, nagyrészüket nem is láttuk még előtte).
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy korábban egy kicsit ne fáradtunk volna bele a sok SV koncertbe, de ez mostani abszolút új löketet adott, de szerintem nem csak nekünk. Az volt az érzésem, hogy sikerült maguk mögött hagyni a kettőezerkibebaszotttizenvalahányt, de úgy, hogy trúk és önazonosak tudtak maradni, akik ha kell, a koncert legvégén minden egyes embernek, akinek a keze érintette az album munkálatait, kiemelik. Big up mindenkinek, de legfőképp a Bálintnak, a Norbertnek, a Dénesnek, a Mihálynak meg a Bandinak.