Egy héttel az évnyitó bulinkat követően ismét visszatértünk a Magyar Zene Házába, egy komolyabb hangvételű zenés eseményére, jobban mondva meditációra. Ezúttal Rafael Anton Irisarri estjét tekintettük és hallgattuk meg.
Sötétség, hideg, havas napok: minden adott volt egy igazi, hétvégére készülős, pihentető ambient eseményhez. A fellépő személyéről, így az eseményről sem tudtam egészen decemberig, viszont már az első hallgatás után tudtam, hogy ott leszünk a január 23-i esten.
Kiélvezve a hónap (és az sem kizárt, hogy az év) utolsó havas hétvégéjét, egy kis városligeti sétát követve, kivételesen időben érkeztünk meg a helyszínre. Kicsit megcsúszva a 8-as kezdéssel, swanasa melegítette be a hallójáratokat egy végtelenül kellemes, nyugtató szettel, amit kb 45 perc után Sabw követett, aki már ráhangolódva az este főfellépőjére, kicsit durvábban belekezdett. Számomra az ő 30-45 percének egyik legemlékezetesebb (vizuális) eleme az volt, amikor a robotlámpák a koncertterem üvegfalán pásztáztak fel-le.
Egy jó 20 perces szünetet követően mindenki megrohamozta a büfét, így esélyünk sem volt meginni valamit, ezért inkább visszamentünk a terembe, ahol már 30 perces lemaradásban volt a timeline, de ez nem szegte kedvünket, mert nem sokkal később megjelent Rafael Anton Irisarri is, aki egy órás szettjében olyan erőket idézett meg, amelyek egyszerre voltak vészjóslók és lenyűgözők. Olyan érzésem volt, mintha egy filmben lennék, ami egy kietlen helyen játszódik és ahol a főgonosz egyre csak közeleg – ezt amúgy csak felerősítette bennem a szettet domináló vörösre festett füstfelhő.
Az atmoszférikus, filmzene-szerű szettnek voltak hangszeres elemei is, ugyanis az előadó olykor élőben játszotta fel gitárral a mintákat, néha egy hegedűvonó segítségével. Egyetlen negatívumként az egyórás hosszt tudnám mondani, legalább még ennyit elbírtunk volna.
Harmadik alkalommal voltunk ültetett eseményen a Magyar Zene Házában és azért jóval másabb hatást kelt egy ilyen zenés élmény, mint egy szokásos koncert. Nem rosszabb, nem jobb, de mindenképp kényelmesebb és mélyebb zenei utazást eredményez.
Nagy meglepetésemre közel minden széken ült ember, ami számomra azt mutatja, hogy igenis van igény a kísérleti jellegű zenés eseményekre. Ezt a nagyobb helyszínek közül egyenlőre a Magyar Zene Háza tudja kiszolgálni.