Január 16-án, pénteken ismét elektronikus zenei klubestet tartott a Magyar Zene Háza. A korábbi pozitív tapasztalatok és nem utolsó sorban a fő fellépő, DjRUM által vezérelve mi is ott voltunk.
Csakúgy, mint tavaly, idén is a Zene Háza elektronikus zenei eseményével indítottuk be a koncert/klubszezont. Mindkét esetben elmondható volt, hogy minőségi előadóval kezdték az évet, mégis sok minden más volt, mint egy évvel ezelőtt – bár nem tűnik soknak az eltelt idő.
Rögtön az egyik legszembetűnőbb, az esemény előtti nap közzétett beosztás. Meglepődve tapasztaltam, hogy a főfellépő 0:00-kor kezdett, ami nem volt jellemző a korábbi Zene Háza elektronikus eseményekre. Klubkörökben ez a bevett norma, most mindenesetre inkább éreztem nehezítő körülménynek (igen, öregszünk és nehézkesen indult az év eleje). Ennek ellenére, szép számmal gyűltünk össze, háromegyedéig telt a koncertterem.
A jegyátvételt követően pedig nem sokkal később a bárpultok átjárhatóságára lettünk figyelmesek. Több kritika is érte korábban az italos kiszolgálást, ez most viszont nem volt így – részünkről legalábbis. Alighogy sorba álltunk, egyből meg is kaptunk mindent, pedig aztán bőven volt annyi ember, mint korábban. Ugyancsak újdonság, hogy elhagyták a repoharakat, ami csak azért üdvözlendő, mert így elkerültük a korábban körülményes visszaváltást.
Ami magát az estét illeti, a hazai warm-up fellépőket most kihagytuk, viszont a francia Simo Cell szettjén voltunk végig. Vegyesen merített a dub, techno, trap és breakbeat elemekből, amivel szemmel láthatóan a közönség is rezonált. Különösen tetszettek a szett tribal részei, különleges hangulatot varázsolt a tánctérre.
Pár perces csúszással, de megtörtént a pultcsere és megjelent DjRUM és vinyl kollekciója, amelyeket mesterien használt. Gyakorlatilag olyan rutinnal és természetességgel kezelte a szett teljesen önálló felépítését és annak manuális alakítgatását, kezelését, mint ahogyan azt csak nagyon kevesen. Nem is tudom, hogy volt-e már ennyire erős analóg élményem egy elektronikus zenei eseményen.
Jóval lassabban építkeztek a dalok, ami önmagában nem gond (sőt!), viszont nagyon éles váltást eredményezett ez az előző szetthez képest. A szett zárására már nem tudtunk maradni, viszont biztosak vagyunk benne, hogy hallunk még a brit művészről.
Egy újabb fefedezői estének voltunk szem- és fültanúi a Magyar Zene Házában. A mindig minőségi zenei fehoztal mellett a hely adottságait is tejesen kihasználják, most pl nem voltak leengedve az árnyékolók, így ráláthattunk a havas Városligetre, amit különböző fények világítottak meg, mindezek tetejében pedig a Vajdahunyad vár tornyai magasodtak. Ez az este is megmutatta, hogy miért ez az egyik kedvenc koncerthelyszínünk.