A hazai underground hip-hop szcéna egyik legizgalmasabb alakja tartotta első headliner koncertjét a Turbinában szeptember utolsó péntekén, melyről mi sem maradhattunk le.
Glsch nevét már régóta ismerjük, önálló munkásságát pedig gyakorlatilag az első trekktől kezdve követjük. Első lemezét, a Zúgó-t sok hazai elismerés követte (többek közt a miénk is), viszont második albuma egészen más világba kalauzol, amivel ugyancsak nem lehetünk egyedül, hiszen szóban forgó bemutató koncertjét szép számú érdeklődés övezte.
A (számunkra) nyári hangulatot idéző Demerung nem kifejezetten szinkronizált a koncert napi időjárással, viszont annál inkább megágyazott az őszi klubhangulatnak, melynek most a Turbina adott otthont.
Papp Mukunda felvezető szettjének végére beérve kényelmesen tudtunk elhelyezkedni a Nagyteremben, majd kisvártatva megszólalt az albumon közreműködő DDT és kezdetét vette a koncert.
Amolyan igazi bemelegítőként a solo trekkek pörögtek az albumról, majd feljött a színpadra Lusta Geri és vele elindult a sorminta, amely minden közreműködőnél visszatért: egy feat az albumról, majd egy korábbi feat.
Lusta Gerit Gege követte és ez a hármas rögtön elő is adta az Elmegy az idő-t. Őket követték még Nash, Doktor Monoton, Indigo és végül Co Lee. Ezeket a részeket megszakították kitekintések Glsch életművének olyan meghatározó korábbi darabjai, mint a Babakék, a Zúgó vagy a Nyitnikék. A koncert végére pedig Simon Márton is megjelent a színpadon és előadták az album és a koncert utolsó dalát, a Carousel-t, ami egy tökéletes, katartikus lezárása volt az estének.
Sejtettük, hogy olyan minőségi egyesülésnek nem lehet rossz vége, mint a DDT és Glsch, ez pedig maximálisan beigazolódott a koncerten. A Heilig Tamás, Varga Dániel és Ocsovay Damján alkotta trió kiegészülve Boros Leventével és Klausz Ádámmal olyan mesterien szólt és elevenítte meg az album dalait, hogy az egyik ha nem a legjobb hip-hop live band formáció volt, amit élőben hallottunk.
Glsch pedig hozta a tőle megszokott energikus, alázatos és őszinte performanszt, amit eddig leginkább Slow Village-tagként láttunk tőle. Szólóban viszont még nem tűnt ennyire magabiztosnak és abszolút betöltötte a teret és a színpadot.
Nem is beszélve arról a másfél óráról, ami gyakorlatilag szemvillanás alatt telt el.
Nem túlzunk azzal, ha azt mondjuk, hogy szeptember legjobb koncertélményében volt részünk.